Az evés/alvás/Comed Central hármas eléggé kitöltötte a karácsonyomat, ezért nem lett semmi a beígért posztból. Viszont eszembe jutott, hogy helyette csinálhatok egy olyan bejegyzést, ami így az év végén nagyon népszerű szokott lenni. Egy leges-dolgok összeállítást. Teljesen szubjektíven áttekintem, hogy mik voltak azok a dolgok, amik a kelleténél jobban odavertek idén.

A legjobb olvasmányélmény:
Nehéz kategória, mert alapvetően megnézem mit veszek a kezembe, ezért van az, hogy csupa fasza könyvet olvasok. Csak felsorolásként (mert már értekeztem róluk) az idei legjobbak, amiket hátralevő életem során biztos, hogy magammal fogok vinni idebent:
Ray Bradbury: Marsbéli Krónikák
G. R. R. Martin: Sárkányok Tánca
Dan Simmons: Hyperion és Hyperion Bukása
+1: Orson Scott Card: Végjáték. Ezt a napokban kezdtem el, de hátborzongatóan kurvajó! Ezzel fogom magam átolvasni 2013-ba.
És külön öröm, hogy nem olvastam idén (se) semmi szarságot.

A legjobb film:
Most agyalhatok, hogy idén miket láttam és mik hogy tetszettek? Vagy inkább kiürítem az elmémet és megkérdezem magamtól, hogy mi volt az A FILM idén. Természetesen a második opciót választom és kimondom, hogy a nyertes a:
Bosszúállók. Ha valaha lesz utódom és elképzelem vele a tökéletes délutánt a tökéletes filmmel, akkor csak ez jöhet szóba. Igen, mondhatják sokan, hogy egy egyszerű akcióról beszélünk, csak akkor tévednek. Ez egy közösség egységes tudatának kivetülése. És ha alapul veszem, azt, amit egy nálam sokkal okosabb ember mondott a filmekről (Miszerint: „Csak egyfajta rossz film van, az unalmas film.” – oké, ezzel lehet vitatkozni, de most kapóra jön.), akkor ez egy nagyon jó film. Továbbá segített megszeretni Hulkot (köszi ügyes animátorok és színésztehetség Mark Ruffalo). És amiért még nagyon hálás vagyok ennek a filmnek, hogy kloroformot nyomott a bennem szunnyadó bölcsész arcába és az eszméletlen testét bevágta egy szecskagépbe. Egy kellemetlen, unalmas, fölényeskedő alak volt, itt volt az ideje, hogy megszabaduljak tőle.
Futottak még: 50/50, Ted, Sunset Limited.

Legjobb sorozat:
Na, ezt veszem rövidre, mert nem túlzottan néztünk az idén sorozatokat, de ha írnom kell, akkor:
Breaking Bad, Sherlock, Happy Endings. A Trónok harca második évad a könyvvel összehasonlítva körömpörkölt a marha steak mellett.

Legjobb szállóige:
Idén is sok hülyeséget tanultam innen-onnan. De csak egyet tudok felidézni, amit magamévá tettem, és ami említésre érdemes, mert tökéletesen szimbolizálja, hogy mennyire van elbaszva a világunk:
„Az újságban olvastam szóval igaz” – James Moriarty (Sherlock)

Legjobb zenei élmény:
Azt kell észrevennem, hogy a zene egyre kisebb szerepet tölt be az életemben. Ez nem idei tendencia, már egy ideje megvan és idén tovább folytatódott. Azért szeretem még a jó muzsikákat és szeretem bővíteni/szelektálni a Youtube - listámat. Illetve ha valami megkerülhetetlen előadó jár a közelben azt nem hagyhatom ki. Ilyen volt idén a Killers a Szigeten.

A legmeghatározóbb esemény a világban:
Nemes egyszerűséggel kijelenthetem, hogy nem volt ilyen számomra. Ennek ékes bizonyítéka, hogy egy sem jut eszembe, tehát végső soron ebben az évben sem történt semmi.

Legjobb történés az életünkben:
A sok apró-cseprő élmény és kaland közül amit kiemelek és ami talán a legjobb volt idén, hogy végre olyan munkám van amit tudok szeretni, egy olyan helyen, olyan közegben, ami érdekel. Ez számomra nagy dolog a lélekgyilkos telemarketing és a poszt-kommunista könyvtárosság után. És ami a legérdekesebb benne, hogy nem egyik napról a másikra, felvettek és kész – lett ez így, hanem hónapok alatt találtam meg a helyem és annak szépségeit.
+2: Idén először Nyaraltam Évivel kettesben, a szó klasszikus értelmében. Tengerpart, sátorozás, utazás.
És. Megtudtuk, hogy úton van második unokaöcsém vagy első unokahúgom, a röntgenkép alapján egyenlőre csak Mézi.

Legemlékezetesebb italozások:
A legjobb ivások azok, amikor emlékszünk rá. Sajnos a dolog természetéből fakadóan nem sok ilyen van, illetve nem emlékszem, hogy mi volt idén, illetve mi volt tavaly. Ilyenkor adok hálát a blogomnak, illetve annak, hogy címkézem a bejegyzéseket. A teljesség igénye nélkül:
- Nemzeti ivás Baján (dolgok nemrég)
- Bűnöző lettem anya!
- 90-es évek buli (ez mák)
- Káosz Brigád és a puszta
(Volt még néhány, de azokat csak az agyamban találom. Például amikor januárban leépítettük az új albit.)

Akartam még egy olyan kategóriát is, hogy a legjobb bejegyzéseim a blogon, de nekem majdnem mind tetszik. Ezért is tárom őket a világ elé. Néhánynál tőletek is kaptam visszajelzéseket és ezt mindig örömmel veszem. Egy annyi például, hogy: „Ez eléggé oda lett téve.” Mérhetetlenül fel tudja dobni a napom. Mazsolázgassatok, ha gondoljátok és ne riadjatok meg attól, ha eszetekbe jutott valami, de a poszt már fél éve kint van. Lehet üzenni bátran!
Minden esetre köszönöm, hogy azt a pár percet az életetekből az írásaimra szánjátok. Hasonló vagy jobb évet, mint ez volt!

+1: A legjobb meghökkentő újítás: Végy egy fél pohár tejet, önts bele egy feles Jagermeistert. Egészségetekre! Tegnap tanultam. Ki meri ezt kocsmában kérni?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.