ez mák
2012.05.20. 13:27
Ezt hívjuk kemény hétvégének. Pénteken 90-es évek házibulija, szombaton születésnap. Most nem mondom el, hogy mikor mennyit és mit ittam, az a lényeg, hogy fasza volt mindkettő illetve mindkét alkalommal jött fel a nap, amikor hazamentünk. Egyik kedvenc élményem, amikor piálás után a napfelkelte adja a hátteret.
Amiről igazán írni akarok, az a pénteki eset (szombat hajnal). A házibuli után még nagyon fontosnak tartottuk, hogy elugorjunk egy kocsmába, nehogy félmunkát végezzünk. Megittunk egy sört, aztán elindultunk haza, mert hirtelen lerobbant mindenki. Az éjszakai buszon beszélgetek Évivel, amikor hiányérzetem támadt. Hol a táskám? Benne egy adag képregénnyel, lakáskulccsal, tárcával, amiben némi pénz, minden irat, a lakcímet tartalmazó lakcímkártya. Ezt a csőcselék egy közepes értelmi képességű tagja is meghívásnak veheti az otthonunkba. Állj gomb, lepattanás, úton át, vissza. Nagyon nyugodt voltam. Ühüm. És ott a táska. Kiülős részen voltunk, tehát az utcáról is látni lehetett. Felkapom, kinyitom, megvan-e minden. A tárca nincs meg. Várjunk csak! Az oldalamhoz nyúlok, a tárca végig a zsebembe volt. Huh! Minden fasza. Annyira, hogy nem csak a táska maradt a helyén, hanem két fél korsó sör is, amit otthagytunk. Az egyiket le is rántottam a nagy izgalomra.
Arra gondolta, hogy lehettem ekkora barom. Otthagyni a táskát? Ez elég amatőr (bocs Laci). Aztán az jutott eszembe, mekkora vezér vagyok, mert még időben eszembe jutott.
Kedves Anyám! Nagyon jól tudom, hogy nem kéne ennyit innom és ha nem ittam volna, akkor nem lenne ilyen problémám. (mondjuk akkor most nem is írtam volna semmiről). Mindennek a tudatában vagyok és mérlegelni is szoktam ezeket a lehetőségeket. Így van ez akkor is, ha nem írod le kommentben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hayna 2012.05.24. 08:41:06
(Jakab 1:23, 24) . . .Mert ha valaki hallgatója a szónak, és nem cselekvője, az hasonló az olyan emberhez, aki természet szerinti arcát nézi a tükörben. Mert megnézi magát, aztán elmegy, és máris elfelejti, milyen ember is ő.