Miután a legutóbbi bejegyzést kitettem, eszembe jutott, hogy néhány fontos képregényt kihagytam és azóta tovább eszkalálódott a helyzet. Szóval most írok még képregényekről! De hogy valaki el is olvassa a bejegyzést, lesz szó még Nagy Ziziről is.
De előbb a móka, aztán a másik móka!
Tehát amik múltkor kimaradtak:

V mint vérbosszú: Igen, az a V mint vérbosszú, ami alapján a film is készült, amit nagyon sokan szeretnek, most végre magyarul is olvasható. A szerző, ha valaki nem tudná, a zseniális Alan Moore.

Lock & Key: Egy tragédia után a megfogyatkozott család, apa szülői házába költözik, Lovecraftba, a Keyhouse-ba. Mindenki a maga módján próbálja feldolgozni a veszteséget, az öreg ódon épület pedig elég para titkokat tartogat. Csodálatosan kerek történet, remek ötletekkel, mind sztoriban, mind megjelenítésben. Az első kötet az első két történetet tartalmazza a hatból. Írta Joe Hill (Joseph Hillstrom King, Stephen King fia). Nagyon ajánlom, szuper profi cucc.

Megjelenés előtt van:

From Hell: A hazai közönség ezt is leginkább filmből ismerheti. Hasfelmetsző Jack történetét veszi elő Alan Moore. Elég para nyomozós történet.

Deadly Class (Orgyilkos osztály): Érkezik a sorozat, így érdemesnek találtatott a magyar kiadásra. Egy srác felvételt nyer egy elit iskolába, ahol bérgyilkosokat képeznek. Kb. Harry Potter, csak varázslás helyett megélhetési emberölés. Remek hangulat, iskolai dráma, akció. Az író Rick Remeder, tőle eddig még csak a F.E.A.R Agentet olvastam, azt eléggé odatette. Erről a képregényről is sok helyről hallom, hogy nagyon jó.

Umbrella Academy: Egy fickó örökbe fogad hét különleges képességekkel rendelkező csecsemőt. Amikor megkérdezik tőle, hogy miért, annyit válaszol: „Hogy megmentsék a világot.”
A kis csapat felnő, feloszlanak, aztán újra összefutnak nevelő apjuk temetésén. És innen nincs fék a történeten. Ez nem az a szokványos szuperhős történet.
Két hatrészes történet volt eddig, a harmadik mostanában jelenik meg külföldön. A kiadó tervei szerint jövőre kijön mind a három kötet magyarul!
Most a rajzolóra térnék ki, aki az egyik kedvencem: Gabriel Bá. Jellegzetes, leegyszerűsített, karcos stílus, enyhén karikaturista.

Na nem is volt olyan szörnyű, ugye? Itt a jutalom:

Zizgőről bebizonyosodott, hogy tényleg imádja a kenyeret. Múltkor már írtam, hogy kintről lopott egy szelet kenyeret. A héten lefekvés után hallottunk egy nagy puffanást. Az történt, hogy egy fél kenyeret nem a tartóba, hanem a tartóra tettem. Persze, hogy lejátszotta és összerágta.
Sőt, egyik nap a pékséget is útba ejtettem hazajövet. Az asztalon volt egy fél kiló kenyér és egy meleg virslis kifli. Hát persze, hogy a kenyér érdekelte!
Hétvégén lemértük, három kiló kilencven. Ha túllépi a négyet, szintet lép és új nevet kap:
Hatalmas Zizi!

Tessék, még egy kép. Bizony az arcán is sok a háj.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.