Hyperiont olvasok
2012.09.29. 17:52
„Kezdetben volt az Ige. Aztán sorban jött a többi szófaj, és lett belőlük szöveg. Aztán jött az a kibaszott szövegszerkesztő. Aztán a gondolatszerkesztő. Aztán az irodalom halála. Így megy ez.” – Martin Silenus (Dan Simmons : Hyperion)
Továbbá:
„Kassad felvételt kért a HAD:gyalogság kötelékébe, de elutasították. Csalódását italba fojtotta, és kilencnapos tivornyája végén a Lusus egyik legmélyebb kaptáralagútjában tért magához. Katonai komlogimplantátumját ellopták – a tettes a jelek szerint levelező tagozaton kitanulta a sebészetet -, világkártyáját és távnyelő engedélyét visszavonták, és egészen új távlatok nyíltak meg előtte a hasogató fejfájás területén.” – Dan Simmons : Hyperion
Úgy néz ki, hogy ezt a posztot fogom folyamatosan frissíteni, mert túl jó ez a könyv.
"A Haldokló Föld II.-ből tizenkilenc millió példányt adtunk el.
- Nem is rossz - mondta Tyrena. - Kell egy kis idő az olvasótábor gyarapításához.
- Az első kötetből hárommilliárd példány kelt el - jegyeztem meg.
- A zarándokok útja - hangzott a válasz. - Mein Kampf. Évszázadonként egy példa. Talán még annyi sem.
- De hát hárommilliárd...
- Nézd, a huszadik századi Régi Földön egy gyorsétteremlánc fogta a döglött tehenek húsát, kisütötte zsírban, rákkeltő anyagokat adott hozzá, kőolaj alapú habba csomagolta, és eladott belőle kilencszázmilliárd darabot. Emberek... na erre varrj gombot." - Dan Simmons : Hyperion
"Egy írónak mindig jól jön, ha lecsukják, mert a börtön megöli a mozgékonyság és a figyelemelterelés ikerdémonait." - Dan Simmons : Hyperion
Nemrég volt egy kínzós posztom. Ez a megoldás sem lenne rossz.
"- Egy létrán mászott fel oda... talán egy méter magasra... a fatörzsre. Valamiféle pallót épített rá. A lábának. Kettétörte a villámhárító bójákat... akkorára, mint egy szeg... kihegyezte a végüket. A hosszú karót egy kővel üthette át a lábán, a gazbesztpallón és a fán.
- A bal karja... az orsócsont és a singcsont közé verte be a karót.. a véna mellé... akár az átkozott rómaiak. Szilárdan a fához erősíti amíg a csontváz ép. A másik kezét... jobb kezét... tenyérrel lefelé. Előbb a szöget verte a fába. Mindkét végét kihegyezte. Aztán... felnyársalta vele a jobb kezét. Valahogy ráhajlította a szöget. Kampó formára.
...
Már évekkel korábban leperzselődött minden. Ruhák, bőr, a hús felső rétegei...
- Az ötvözött szögek még mindig vezették az áramot... láttam... éreztem... ahogy végigfut a testében. Abban, ami maradt belőle.
- Még akkor is Paul Duréra hasonlított! Lényeges. Mondtam a monsignore-nak. Bőr sehol. Hús nyersen vagy elforrva. Kilátszó idegek és más dolgok... akár szürke és sárga gyökerek. Krisztusom, az a bűz! De még mindig Paul Duréra hasonlított!
- És akkor megértettem mindent. Megértettem, hogy ezen a fán lógott... ó, édes istenem... hét éven át. Rajta élt. Rajta élt. Rajta halt meg. A keresztség akarata ellenére felélesztette. E hét év... minden egyes másodpercében... villamos áram futott végig a testében. Lángok. Éhezés. Fájdalom. Halál. De valahogy az az istenverte keresztség kényszerítette, hogy éljen, hogy átélje,a fájdalmat, újra meg újra meg újra...
- De Duré győzött...
... amit holttestnek hittem... a férfi felemelte a fejét. Nem volt szemhéj. Fehérre sült szemek. Ajkak sehol. De rám nézett és elmosolyodott. Elmosolyodott. És meghalt... valóban meghalt... a karjaim között. Tízezredik alkalommal, de ezúttal igazából." - Dan Simmons : Hyperion
És tényleg! Az ember hangot hall a fejében olvasás közben! Így utólag elég egyértelműnek tűnik,de jó, hogy ezt valaki kimondta.
„Sol az istennek sem tudott visszaemlékezni, mikor tanult meg [Rachel] olvasni – úgy tűnt, mintha mindig is tudott volna.
- Négy szabványéves volt – emlékeztette Sarai. – Nyár elején történt…három hónappal a születésnapja után. A főiskola mögötti tisztáson piknikeztünk, Rachel a Micimackót lapozgatta, és egyszer csak azt mondta:
„Egy hangot hallok a fejemben.”
Sol így már emlékezett.” – Dan Simmons : Hyperion
Szeretem, amikor kificamodik az agyam. Mint például amikor el akarom képzelni az egykezes taps hangját. Az alábbi "beszélgetés" is ilyen hatással volt rám.
„… tűzszünetet kötött vitapartnerével, egy olyan Istennel, akiben nem hitt.
’Mégis mi értelme lehet mindennek?’
’Milyen látható értelme van az emberiség által elszenvedett fájdalmak tengerének?’
’Pontosan’ – gondolta Sol, azon tűnődve, vajon végre először, ő kerül-e ki győztesen a vitából. Nem tartotta valószínűnek.
’Az, hogy valami nem látható, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik.’
’Ez így döcög. Olyan nincs, hogy egy állításhoz három tagadásra van szükség. Főleg egy ilyen felszínes állításhoz.’
’Pontosan, Sol. Kezded kapiskálni a dolgok lényegét.’
’Tessék?’
Gondolataira nem érkezett válasz. Sol a házában fekve hallgatta a bömbölő sivatagi szelet.” – Dan Simmons : Hyperion
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
