Írok valamiről, amihez vélhetően nem csak anyu akar majd hozzászólni (de Ő mindenképp, mint mindig). A felsőoktatásban bekövetkező jelentős változásokról. Vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Egyik oldalról azt mondom, hogy valahol megértem, sőt! Szükségesnek tartom a…

Késtem sokat, tudom. A munka nagyon lefárasztott, meg Ívivel a viszontlátás öröme, mert ő csak kedden jött vissza. Az év utolsó napja, az év utolsó bejegyzése. Most kéne ilyen statisztikát kiraknom, hogy hány olvasóm volt, meg mennyi komment, meg ilyenek. Az első terv az volt,…

Eddig csak poénkodtam vele, de miután hazajöttem, kiderült, hogy anyu tényleg olvassa a blogot. Azzal kezdte, hogy lehetne kevesebb káromkodás, meg hogy nem való nyúl a lakásba. Én most akkor ez úton kommentálnám ezt az építő kritikát, okosan itthonról, hogy még tarkón tudjon…

Ez vicces. Mindig izgalmasabbnál izgalmasabb témákat dobok fel, írok személyes tapasztalataimról, „olvasmányélményeimről” (Süttyő után szabadon), és erre mivel sikerül aktivizálni az olvasókat? Új cipővel. Szemezgessünk a Cosmoból is? Lehet, csak akkor meg kell…

Megtudtam, hogy sikerült a nyelvvizsgám, amit még otthon toltam. Indulnék nyomtatni önéletrajzot, erre írhatom át... faszba!