Már az sem tegnap volt, hogy véget ért a nyár, de ezt a bejegyzést még az előtt kezdtem írni. Pontosan… hoppá, már május végén létrehoztam ezt a filet. Azóta csak ültem rajta. Pedig meg akarom örökíteni, hogy mik történtek a nyáron. Ez úgy kellett volna, hogy mindig, szépen írogatom, nem most próbálom meg összekaparni az emlékeimet. Bárcsak mindent úgy csinálnék, ahogy kellene. Mindegy, most ez van. Tehát megpróbálom összeszedni a nyári eseményeket.

Ha valamit kihagyok, akkor bocsánatot kérek a valóságtól.

Menjünk kronológiai sorrendben:

Úgy alakult, hogy 2 estét is a bulinegyed szívében töltöttünk. Évi Németországban élő barátnője és az ő barátnője Budapesten töltött pár napot, tartottunk idegenvezetést, turistáskodtunk, de azért kocsmáztunk is rendesen. Kivettünk nekik egy szállást airbnb-n, és ha már így alakult, mi is ott aludtunk, hogy késő este érdemben tudjunk látványosságokat megtekinteni (Hősök tere éjjel, Citadella éjjel), ne kelljen a vonatozással szívnunk.
Érdekes volt megint egy picit budapesti polgárnak lenni. Az nagy plusz pont, hogy koránkelés, vonatozás nincs, és minden ott van. Úgy értem MINDEN. Ami azért nem mindig jó. Már nagyon is értjük, hogy mi a folyamatos balhé a bulinegyed szórakoztatóipara vs. az ott lakók közt.

Május elseje. Ami nem május egyre esett. Végre sok év kihagyás után ismét eljutottunk Badacsonyba. Olyan dolgokat tapasztaltunk, amiket jó lett volna korábban tudni.
1. Ha nem május elsején mész, hanem előtte/ utána pár nappal, ugyanabban az élményben van részed, viszont nincs tömeg, így még jobban is érezheted magad!

2. Vízitaxi. Nem sokkal drágább, mint a komp, cserébe akkor megy és jön, amikor te mondod, nem kell neki 40 perc, hogy átérjen, elég hét(!) is. Nem írtam el, tényleg hét perc. És ebből következik, hogy buta sebességgel megy.

Már előző nap leépültünk Lellén, keményen berúgtunk, a parton poharaztunk este.  És megtudtam, hogy Daninak nagyon menő bosszúállós pólója van! Ez fontos részlet, még vissza fogok rá térni.

Ha már Bosszúállók: megnéztük a Végtelen Háborút. Nagyon odatette. Az egyik legjobb mozis élményem ez alatt a film alatt ért. Az utolsó pár percben (amikor megtörténik az ami, nem spoilerezek, mert tudok emberekről, akik még nem látták) olyan csend lett a teli teremben, amilyet még nem nagyon tapasztaltam. Nagyon hátborzongató volt az egész.

Tettünk egy Anglia-tripet is. London, bérelt kocsival Bristol, aztán London, aztán haza.

Várost néztünk, ittunk nagy ale-eket, rengeteg ecetes chipset ettünk, nagyban voltunk. Megnéztük a fő látványosságokat Londonban, egy picit múzeumoztunk, esténként ittunk rendesen, meg Mortaloztunk egy csomót és röhögtünk az abszurd kivégzéseken. Volt shoppingolás és találtam csont olyan bosszuállós pólót, mint a Daninak van! Képregényeket nem vásároltam, mert leálltam az angol nyelvű kiadványokkal (Ennek okaival kapcsolatban tervezek egy másik bejegyzést).

Sétáltattunk kutyákat is! Mr. Darcy (idős, fehér, totyogó úr, „Majd én azt tudom, fiam”- hozzáállással), Yoda (Nagy, buta lab, egy nemtörődöm őrült), Bridget (Tipikus városi kutya, közepes méret, kis agár beütéssel, kedves, jófej), természetesen Trixi (Vendéglátónk, Andor kutyája. Szuperkedves, értelmes, picit hordótest) és a végére hagytam a kutyusokat, akiket Évivel mi sétáltattunk: Desmond és Dolly, akik két pomerániai(!!!) kölyök(!!!), testvérek, Coco gyermekei.

Idén is volt őrületes állattalálkozó Baján, ami most nem volt annyira őrületes, mert sokan nem jöttek el, de azért így is ütött. Most, hogy gondolkozok, mégiscsak őrületesre sikerült.
Az utolsó napra kocsmatúrát terveztünk, csakhogy a szálláshoz volt medence is, ezért ott pöffeszkedtünk egész délután és rúgtunk be szépen.

Most pedig egy igen nagy volumenű hír, amit azért csak itt írok le, mert kronológia (hogy miért nem készült erről külön bejegyzés, annak indoklás hasonló ehhez az esethez).
Szereztünk egy új cicát!
A neve Zizi, ha rosszat csinál, Zizgő, vagy Zizergő. Ezüst - szürke , kedves - szerű. Amúgy egy selejtes bolond. Hogy miket tud? Elmondom:

- Keservesen nyávogni, amikor elfogyott a pontosan kimért mennyiségű prémium eledele.

- Átsétálni a laptopon úgy, hogy mindig kikapcsolja.

- Kinti játékból berohanni a házba, hogy közben azt mondja: - Brurrh!

- Halálos életveszélybe sodorni magát és közben nem felfogni, hogy majdnem ottmaradt.

- Autókázáskor (állatorvoshoz, Éviékhez vagy a cicakeresztszülőkhöz) órákon át keservesen, bugyborékolva nyávogni a dobozban. Ilyenkor azzal sem elégszik meg, ha megmondjuk neki, hogy a cicakrematóriumba megyünk.

- Förtelmesen büdöset kakálni.

- Csak azért bejönni a házba, hogy förtelmesen büdöset kakáljon.

- Zuhanytálcába pisilni.

- A vizet és annak folyását nem megérteni.

- A nedves orrát az arcunkba törölni.

- Nyálkás, undorító szájjal bejönni, miután befalt egy büdösbogarat.

- Miközben keressük, mögöttünk besurranni a házba.

- És hallgat a nevére, meg arra, ha hívjuk.

Szóval alakul ez, szépen kikupálódik. Tartottunk cicaavató házibulit is, vendégséggel, bográcsozással, meg kimentünk a kertesi családi napra, Ganxsta Zoll koncertre. Na, az sem volt konfliktus mentes.

Voltak még egyéb házibulik, pl.: Füreden (Mészinél, istencsászár volt). Tartottunk mi is kisebb sütögetéseket, pl.: amikor végre eljutottak hozzánk az unoka öcsik, Balázs és Gergőke. Jártunk Siófokon, a szokásos strand & grill & ivás & sétány & szörnyülködés. Látogattunk babát Virágéknál kicsi Kincs(ő)-t. Megleptük Zsuzsit 30. születésnapja alkalmából Kecskeméten (oké, ez múlt heti esemény).

Ami nagyobb lélegzetvételű volt, az Fishing on Orfű. Tavaly úgy vettük meg a jegyet, hogy maximum nem megyünk el, hanem eladjuk, de nem akarunk mi lenni azok az emberek, akiknek nincs jegyük. Aztán természetesen mentünk. Baromi jó volt megint. Időjárás príma. Egy nap volt nagy lehűlés, de  a tea+whiskey-nek is megvan a maga romantikája. Koncertek, evés, ivás, küldés, tánc, majomkodás, kisebb-nagyobb sérülések, őrület. Sok barát tartott velünk (vagy mi velük). Ádámot és Józsit kiemelném, akik végig rendesen le voltak épülve, Józsi azt hiszem egy koncertre sem jutott el. Egy kurva régi 1-es Golf-al(?) jöttek, amit mi trollkodásból elneveztünk Yugo-nak. Ezt követően az egy programnak számított, hogy kimegyünk inni a Yugó-hoz, mert tele volt töménnyel a hűtőláda, meg volt kolbász, csülök, mindenféle földi jó.
Illetve Dana és Zsofa most vesztette el az Orfű-szüzességét, szépen teljesítettek ők is!
Akkor már illik megemlékezni a többiekről, pl.: A sátán lányai (Réka alias Kéklány, és Bogi), Gergő (akit etymillió éve nem láttunk) és Laci (aki bezsebelte az év horror sérülése díjat). Ha valakit kihagytam, attól bocsánatot kérek. Rég volt és nem éppen az agyműködés serkentéséről szólt az a pár nap.
Agyműködéshez annyit, hogy sosem szeretném elfelejteni az alábbi másnapos beszélgetést:

Laci: - A Spotify egy szar, még stop gomb sincs!

Dani: - Mire kell neked stop gomb?

Laci egy kis gondolkozás után: - Majd én azt tudom!

Később a fesztiválon idegenek úgy köszöntek rá Lacira, hogy: „Ja, te vagy a spotifyos gyerek!”

A koncertekről annyit, hogy: Bérczesi nagyon be volt nyomva, így egyben jó és szomorú volt a Hiperkarma koncert, a Kiscsillag nagyon leadta Falusi Mariannal, felfedeztem a Blahalouisiana-t és végre valahára hosszú-hosszú évek után eljutottam Szabó Benedek és a Galaxisokra, ami kurvajó volt, még így is, hogy nem nyomták a Teljesség Felé-t.

Voltunk idén is egy lagziban, Anita és Pepe kötötték össze életüket. Ez úton még egyszer: Sok boldogságot kívánunk! Klasszikus, príma lagzi volt, ahol úgy leépültünk, hogy inkább Siófokra mentünk, belemosni fáradtságunkat és másnaposságunkat a Balatonba.
A lagzi előtt Évi a lánybúcsún teljesített. Addig ropták a Morkóban, míg ki nem tessékelték őket, ugyanis záróra volt reggel. Aztán bementem érte, és elvittem a Pool&Beer eseményre, ami arról szól, hogy van egy medence, zene, sörcsap, pöffeszkedés. És éltem, Évi inkább csak az árnyékban regenerálódott.

Nagy vonalakban ennyi volt a nyár. A klasszikus értelemben vett nyaralás idén kimaradt, de bennem nincs hiányérzet.

Hogy most mi lesz?

- Jön a rossz idő, a megnézendő filmjeim száma 200 alá ment, most kell meghajtani!

- Olvasok, ahogy mindig, jelenleg Don Winslow-tól A Kartelt. A Drogháború annyira bejött, hogy gyorsan megszereztem ezt is.

- És képregényeket is. (A következő posztot ennek szentelem, mert a képregényekről beszélni kell!)

- Tervezünk vásárolni egy új számítót, mert ez már nagyon tropa. Most asztalit akarok, ezt amúgy sem cipeljük sehova, akkor minek is laptop? Csakhogy nem foglalkoztam hardverrel tíz éve, így most bajban vagyok picit, hogy mi is legyen, de megoldom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.