Már az sem tegnap volt, hogy véget ért a nyár, de ezt a bejegyzést még az előtt kezdtem írni. Pontosan… hoppá, már május végén létrehoztam ezt a filet. Azóta csak ültem rajta. Pedig meg akarom örökíteni, hogy mik történtek a nyáron. Ez úgy kellett volna, hogy mindig, szépen írogatom, nem most…

A héten balszerencsések voltunk, de úgy is mondhatjuk, hogy csapágyasra járattuk a szopórollert (höh, a Word ismeri ezt a szót). Nem volt kifejezetten rossz hét, csak sok kis hülye kellemetlenség jött össze, amik közül a legnagyobb (talán már a kis kellemetlenség kategóriából is kilóg), hogy kedden…

’Senki sem láthatott be. De ha beláthattak, akkor sem érdekelte őket, hogy éppen vallatnak valakit. De biztos nem láttak be. Az ilyen kocsiknak sötétített az üvege, hiába látszik csodásan minden, ami odakint van, befele biztos, hogy senki sem lát. Nagyon szeretne most odakint lenni.…

A hosszúra nyúlt álom után újra kiléptünk a világba. Ez nálunk annyit tesz, hogy italoztunk a szabadban. Viszont elég volt egy tél, hogy a legfájóbb pontokon változzon meg ez a város. Gondoltuk eszünk egy jó burgert. Irány a Magic büfékocsi! Elköltöztek. Oké, ez nem ért…

Hétre járok munkába. Korán kelek, korán indulok, korán kezdek viszont hamar le is léphetek. Napról napra rácsodálkozok fél hétkor a 86-os rideg, ám közben baráti valóságára. Olyan, mint egy kedves, alkoholista gondnok. Nem fél tőle a tízéves kisiskolás , pedig lehet, hogy…

Fájdalmas ez. Felnőttem. Nem mondom, hogy végérvényesen és visszafordíthatatlanul – a remény mindig él, ugye – de eléggé. És ez megrémít. De ez így rendben van. Gondolom. Ez a dolgok rendje. Mint amikor a gyerek megnyomja a gombot és közlik vele: -         …

A napokban hazafele jövet láttam egy kis bisztrót nagy kirakattal. A kirakatban, közvetlenül az ajtó mellett ült egy lány és olvasott. Egyenes háttal, tökéletes tartással, nem is nézett ki rosszul. Az jutott eszembe, hogy milyen zavaró lehet a bejárat mellett ülni. Az emberek…

Ezt hívjuk kemény hétvégének. Pénteken 90-es évek házibulija, szombaton születésnap. Most nem mondom el, hogy mikor mennyit és mit ittam, az a lényeg, hogy fasza volt mindkettő illetve mindkét alkalommal jött fel a nap, amikor hazamentünk. Egyik kedvenc élményem, amikor piálás…

Egyik éjjel, amikor picit részegen hazaértem, rögtön le akartam ezt írni. Le is ültem a géphez. Arra keltem, hogy fáj a homlokom, mert nagyon nyomja a billentyűzet. Így hát akkor nem írtam le, de csodával határos módon nem felejtettem el (ellenben sok minden más teljesen kiment a…

Imádom. Másnaposan/részegen ülök a rózsaszín köntösben, hallgatok egy számot (Travis – New Amsterdam) amit persze két soronként tompa orrhangon éneklek is. Ja, és közben ezt gépelem. Hogy valamiről írjak is, megosztok egy tegnapi eseményt. Sokat tépelődtem, hogy…

Mi is történt velem, mióta nem írtam? Nem sok. Arra ugye emlékszünk, hogy nincs már munkám. Aztán picit leeresztettem. Jött egy minimális depresszió, pizsamában töltött napok, még inni sem volt kedvem! Blogot sem írtam, a pozitívság bele is pusztult ebbe a hullámvölgybe. Az…

Ez egy ilyen nap. Azt hiszem erre mondják. Ez a mai egy ilyen nap. Hogy milyen? Meglepő. Különös. Elgondolkodtató. És igazából egyik sem, simán sivár az életem és minden véletlenben valami globális szisztémát látok kirajzolódni. Délután munkából hazamenet a HÉV-en olvastam.…

Ez tipikusan nagyvárosi kaland, ezért itt részletesen megosztom. Ott kezdődött az egész, hogy M-mel és L-lel találkoztunk a Westbanhof-ban, ahol volt élőzene, sör és 210 forintos Johhnie Walker. Hazafele, részemről félrészegen (a többiekről nem tudok nyilatkozni) észrevettünk…

A hétvégét Lópokrócon töltöttük Íviéknél. Jól elvoltunk, strandoltunk, picit dolgoztunk, sokat kajáltunk és csodáltuk a jószágokat. Egy nagy tohonya kutya (Elvisz), két cica (Hiszti és Dagi Bella), akik közül az egyik áldott állapotban van, sok disznó, tizenkét kismalac és…

Így, hogy nem frissítem a blogot, miket csinálok? Tízujjas vakírást tanulok. Egyik nap nagyon rám tört a hiányérzet. Hiányoznak a pozitívságok. Szerintem újraindítom, de egy külön blogban. Úgy tisztább. Olvasok. Olvasom az American Elf-et (most tartok 2001 márciusánál). Erről…

Lehet, hogy sikerült az előző bejegyzéssel átlépni egy határt - ezt leginkább a reakciók teljes hiányából olvasom ki. Nem tudom, a már említett reakciók nemlétéből kifolyólag. Szerettem volna egy jót vitatkozni kommentekben, de úgy néz ki, nem találok olyat, aki elég erős,…

Reggel munkába indultam, mint a legtöbb reggelen. Az udvarra érve azt láttam, hogy három ember ül egy lépcsőn. Nem szólnak, csak gubbasztanak. Közmunkások? Vagy takarítók? Aztán látom, hogy pár méterre tőlük van két rendőr. Már értem, biztos betörők. Utána láttam, a…

A galambok valami fantasztikusak! Imádom őket, erre talán már utaltam is párszor. És végre rájöttem, hogy mi lehet ennek az oka. Ezek a kis élőlények annyira hozzászoktak az emberekhez, hogy szinte a lábaink között totyognak. Pipiznek, csipegetnek, nézelődnek, udvarolnak. Annyira…

Megpróbálom egy bejegyzéssel letudni a politikához közelálló ügyeket, és ahogy a facebookos oldalon írtam folytatódnak majd szépen a frissítések. Tegnap megint voltunk ZP-ben (ez lesz az utolsó ilyen, mert már nagyon unhatjátok, főleg anyu, hogy folyamatosan leérvelem…

Tegnap voltunk Mystery Gang Trió koncerten a ZP-ben. Nagyon jó kis rockabilly buli volt és utána is maradtunk még ropni. Fantasztikus volt nézni, hogy milyen sok ember mennyire jól érzi magát, köztük mi is. Mennyire jó táncolni, néha inni egy-egy sört, régi ismerőssel találkozni…

Én szeretem a Zöldpardont. Ezért lesz ez egy nyíltan szubjektív írás. De attól, hogy szubjektív, még lehetnek jogosak a kérdéseim, nem? Mint például az, hogy miért kell egy szabadtéri koncerthelyszínnyi terület egy zászlónak? Mért kell egy plusz park a már meglévő mellé,…

S.Laci, olyat akartál, amiről lehet vitatkozni, hát tessék:Tegnap Ívi vett nadrágot, addig én kint vártam rá, mert nem mehettem be az üzletbe. Nem is akartam és volt nálam egy doboz sör is. Azzal teljesen elvoltam. Ácsorogtam, néztem a suhanó embereket, iszogattam, a szokásos.…

Úgy kezdem, hogy tegnap megvágtak a HÉV-en, mert nem volt érvényes bérletem már fél hónapja. Ücsörgök és nézek ki a fejemből – tipikus reggeli munkába menős kómázás. Baloldalon, a szemem sarkában látok valamit. Odafordulok. Az egész látóteremet kitölti egy kéz, ahogy…

Tegnap munka után kimentünk páran a kilátóra, ami a szomszéd utcában van. Ittunk egy-két sört, dumáltunk és gyönyörködtünk a kilátásban. Aztán hazaugrottunk falatozni, végül az Akácban kötöttünk ki. Nem vittük túlzásba szerencsére, de azért hosszú lesz ez a nap. Van…

Tegnap munka után kimentem a Gödörhöz, kértem egy nagyfröccsöt és a szabadban elkezdtem olvasni Terry Pratchett Vadkanapóját. Már az elején egy csomót vidultam, néhányat kiemelnék. „ – És ott van a felirat,  Rettentheő – állapította meg a dékán.…