Valaki mesélte, hogy a Lovasi könyvben Lovasi úgy nyilatkozik a Kispál és a Borz feloszlatásáról, hogy nem kellett volna. Nem kellett volna, mert csak felhajtás van vele, meg ha mégis koncerteznének, akkor persze vicc az egész. Simán nem kellett volna ezt így kimondani, hanem csinálni a dolgukat,…

Most csak címszavakban, felsorolásként. Mert hogy meglegyen. Hogy rögzítsem az utókornak. Mert amúgy ez (is) a célja ennek a blognak. Aztán lehet, hogy nem tudok ellenállni az írói vénámnak. Lássunk neki! Szóval ott tartottunk, hogy Orfű. Utána voltunk egy pompás kerti partin Füreden. Felfújható…

A múlt héten Kalandok Orfűn volt. Egen, a Fishing on Orfű fesztiválon voltunk. Eléggé odapakoltuk magunkat. Ezért is vettem ki a mai napot, hogy kipihenjem magam, regenerálódjak. Évinek sajnos dolgoznia kell, így neki nagyon-nagyon hosszú lesz ez a hét. Pár észrevétel a fesztiválról: Ha azt…

Eszembe jutott, hogy a múltkor mit akartam még leírni. Már pár napja megvan, de most jutottam csak oda, hogy le is írjam. Jó ideje van egy fix borbélyom. Nem ember, hanem hely. Szupermenő, nagyon hipszter hely. Ez nem számít, inkább az, hogy közel van, korrektül letolják a hajam ahogy azt kell, ’szt…

Oké. Nagyon, de nagyon szeretem hallgatni és nézni, ahogy a Videómániás Dancsó Péter szuperszar magyar Sas Tamás romkomokat aláz (a legjobb, amikor egy-egy jelenet után csak némán néz a kamerába, vagy amikor azzal kezdődik a videó, hogy a fejét fogja). Hogy mennyire kedvelem? Annyira, hogy pont…

Sarah Andersen fenti képregénye megint megmutatja, hogy milyen kis faszfejek a macsekok. Miért pont oda kell feküdnie? De ez igazából azt bizonyítja, hogy milyen jó fejek a cicák. Elmagyarázom. Mi az, ami nincs a cicaágyban, az emberágyban és a kanapén, a számítógépnél viszont ott van. Hát a gazda,…

A héten balszerencsések voltunk, de úgy is mondhatjuk, hogy csapágyasra járattuk a szopórollert (höh, a Word ismeri ezt a szót). Nem volt kifejezetten rossz hét, csak sok kis hülye kellemetlenség jött össze, amik közül a legnagyobb (talán már a kis kellemetlenség kategóriából is kilóg), hogy kedden…

Mindig van visszatérés, csak elég jó indok kell hozzá. Mint amikor egy visszavonult veterán katonához kopogtat be a volt szakaszvezetője, hogy tájékoztassa, sorra tűnnek el az egykori bajtársak. És akkor visszatér, csak még egy melóra. Aztán még egyre és még egyre. Igen, nekem is van nagyon nyomós…