Nem is írtam, hogy mi volt a szombati kocsmázás. Nem csak egy spontán ivás, itt súlyos programról kell beszélnünk. Először is ki akartunk menni. Én dolgoztam, de amint hazaértem, szedtük is magunkat és elmentünk egy kiülős helyre (Presszó 53) a körúton 1-2 sörre. Jó ott nézni a járókelőket, ücsörögni a friss szmogban, társalogni. Aztán nyolcra átmentünk egy tűzzsonglőr show-ra. Lelkes fiatalok kellemes műsora. Jó zenék és pirózás. Az ilyet szeretem! Tényleg tetszett az égési sérüléseket leszámítva. Tisztelem és csodálom őket, mert olyan volt a helyzet, mint egy erdőtűz és kisebb pirulásokkal megúszták, míg én egy szál gyufa mellett elszenesedett hullává égnék.
Majd mentünk egy nagy karikát a városban, de eszünkbe jutott, hogy szombat van és kizárt, hogy bárhova is beférjünk (ekkor már heten voltunk). Már kezdtük elengedni az estét, amikor észrevettünk a délutáni helyen egy üres asztalt. Lecsaptunk rá és ittunk és beszélgettünk és jól éreztük magunkat és új emberekkel is ismerkedtünk és most mindenhova azt írom, hogy „és”.

Tegnap enyhe másnaposság, takarítás, nyuszi körmöltetés. A pozitívság pedig:

Megrendeltem a Hellboy II fémdobozos extra verzióját rengeteg finomsággal kb. 3-4 sör árából (Köszönöm a tippet Nd!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.