Évi mindig kiakad, amikor egy film úgy ér véget, hogy kb. nem látjuk, mi lesz a főszereplők unokáinak sorsa. Tehát amikor elvágják a sztorit. A pár csak áll, sokat sejtetően nézik egymást, elmosolyodnak, aztán stáblista. Ilyenkor jön az, hogy:

• Ennyi?!

Én meg:

• Igen, hát gondolhatod, hogy összejöttek. Vagy mutassák meg, hogy nevelik a gyerekeiket?
• Igen.

Azt szereti, amikor például megy a vége főcím, de még magyaráz a narrátor, hogy „Megházasodtak és nevelik 9 gyermeküket egy házban, Alabamában.” Ilyesmi.

Szóval, ha az élet egy film, akkor ez a bejegyzés most ez a rész.
Évi teherbe esett. Akartuk, de különböző okok miatt nem számítottunk rá, hogy össze is jön ilyen simán. De nagy volt az öröm. Azóta össze is házasodtunk és megszületett a kislányunk, akire itt csak Nagy Bobként fogok hivatkozni. Ugyanis 4390g volt a súlya. És hogy miért Bob? Mert Baba -> Boba -> Bob. Az első őrült és fárasztó napokat éljük közösen és boldogan.

End.

Ja, nincs vége a blognak, jön a film következő része. Szerintem lesz mit mesélnem, ha az időm nem is engedi mindig. Meg persze ma voltam képregénybörzén, amit tudom, hogy imádtok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.