Hosszú idő után múltkor sajnos nagyon berúgtam egy lakodalomban (Még egyszer sok boldogságot Zsuzsika és Peti!). Teljes filmszakadás, kétnapos másnap. Meg is fogadtam, hogy többet nem iszok. Bírtam is kemény egy hétig. Tartottunk egy Megtekintést, hogy a barátaink is láthassák végre Maját. És ha már körbe kínáltam többféle pálinkát, illett nekem is megkóstolni.
Azon az ominózus lakodalmon megkérdezték tőlem, hogy milyen érzés apukának lenni. Sajnos akkor már csak gagyogni tudtam, szóval most itt válaszolok érdemben.
A Nap az egy tök jó dolog. A fény, a meleg be tudja ragyogni az életünket. Én egy dohos sötét szuterénben dolgozok. Ott ülök napi nyolc és fél órát. Néha, amikor elegem van, a lámpába nézek, becsukom a szemem és azt képzelem, hogy a nap világít. Mondjuk ehhez is gyenge a lenti lámpa, nem túl hatékony az illúzió. Szóval szívás. De a napsütés attól még szuper dolog.
Az, hogy van Maja, olyan, mintha lenne a világban egy kis magán napom. Meleget és fényt áraszt, minél többet akarok a közelében lenni, hogy ragyogjon rám. Akkor jó, ha mellettem van. Akkor rossz, ha messze vagyok tőle. Behunyom a szemem és elképzelem, hogy Ő világít. Nagy vonalakban ilyen, erre a hasonlatra szerintem minden visszavezethető és ebből minden levezethető.

Amit még észrevettem a héten, hogy valószínűleg Majának hála, alábbhagyott az embergyűlöletem. Valahogy nem tudok valakit annyira zsigerileg megvetni négy másodperc után, mint eddig. Érdekes. Nem tudom, mi lehet ennek az oka. Gondolom az egész kedélyállapotom pozitívabb. Sokkal jobban feldob, amikor kisbabát, vagy kisgyereket látok. Tegnap például kisgyereket láttam, ahogy kiskutyát simogat. Na, ott végem lett.
Jobban érdekelnek a gyerekek. Ennek a legjobb példája a napokban megjelent Death Stranding játék. Nem fogok vele játszani, csak maximum mikor Maja elmegy koliba. Viszont olvastam róla kritikát, meg néztem videókat. A játékban a főszereplő egy kisbabát hurcol magával, aki jelzi a gonoszt. A játék szép, meg jó, meg állítólag van egy jól felépített világ, de nekem végig az jár a fejemben, hogy de cuki a baba, meg hogy jól van-e, nem hiányzik neki az anyukája és a játék végén mi lesz vele.

Maja-helyzetjelentés:
- Pont ma négy hónapos! Szülinapos baba!
- Egyre ügyesebben forgolódik, fog dolgokat, nézeget.
- Egyre többet és stabilabban alszik éjszaka.
- Mondjuk a napokban picit nyűgös, mert fogzik. – dobpergés – Egy már kint van!
- Valami rettentő cuki, amikor hanyatt fekszik és nagyon-nagyon magas hangon sikkantgat és örül a hangjának.
- Napról-napra egyre szebb. Biztos vannak nála szebb babák, de nem hiszem, hogy sokan lennének.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.