Költemény No.2
2010.06.09. 22:20
Voltam megint fogdokinál. Megint be volt harangozva egy gyökérkezelés, de szerencsére ügyes volt a néni és a fogaim is igazi kis túlélők a zord körülmények ellenére. Well done fogak, well done Doktornő! Ívi kérdezte, hogy mire gondolok kínzás közben. Egyszerű dolgokra. A lámpa fénye, a fröcsögő nyál, a jazzrádió a háttérben. Most akkor írok erről egy verset is, mint a múltkor az Ódát a jó időhöz. Semmilyen követelménynek nem fog megfelelni ez sem, mint vers, csak egymás után baszom a sorokat, amik jönnek.
Fröcsköl a nyál, ömlik a vér
Duruzsol a fúró, csikorog a fog
Széles mosolyú halak a falon
Vibráló neon retinámon
És közben szól a dzsessz
Ennyire futotta. Igen, kezdem belátni, hogy egy bizonyos útról le kell lépnem. Ez pedig a kisállat és dentálhigénés tengely. Megpróbálok élni, hisz itt a nyár. Ívi hétvégén hazamegy ballagásra, én maradok. Valami mókát ki kell majd találni. Például az ivás elég szórakoztató. Egy üveg minőségi whisky körvonalazódik jövőbelátó harmadik szemem előtt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mildyke 2010.06.10. 06:19:44
cyberfuker85 2010.06.10. 12:58:13
jacám! pesten leszek 18.(péntek) ebéd utántól vasárnap délig!(gondolom party) utána meg hétfőtől csütörtökig fokon. mikor és hol tudunk legjobban/legtöbbet találkozni?ki kéne találni hol tudok majd csövezni?tudok-e egyáltalán vagy alternatív megoldást kell keressek.
válaszolj plz ASAP!
Hayna 2010.06.11. 06:13:57
Én viszont népszabit olvasok itten haynalban, és mit találtam?
A Lencsilány különös mesékbe csöppen: találkozik például az elhasznált emberrel, aki kölcsönbiciklivel hadba vonult a búgabúk és a kickapúk ellen. Kis híján megmenti az elhagyott, öreg moziban élő, mozivászonra száműzött jólelkű óriást. Kis híján megmenti a szomorú vízidisznót is, aki annyira elmerült a gondolataiban, hogy „rátöprengte magát a fekete csöndre”.
Kis híján.
Minden csak kis híján ér boldog véget, ahogy a rajzoló korábbi interjúkban megfogalmazott mondataiból kiderül: ő is kis híján megtalálta az igazit, aztán mégsem, de ne legyintsünk, hogy ilyen az élet, mert nem ilyen. Ha meg olykor mégis, kimondottan szerencsés az, aki bánatát valamilyen formában ki tudja írni, zenélni, vagy mint jelen esetben a szerző, rajzolni magából.
A Lencsilány különös hangulatú mesekönyv, azt azért nem állítjuk, hogy gyerekeknek szól, de felnőtteknek, a képregény-, sőt a filmés képzőművészet-kedvelő felnőtteknek biztosan. Lakatos Istvánról pedig sokat fogunk még hallani, mert ezután biztosan megtalálják majd a könyvkiadók, illusztrálhat bőségesen. Állítólag Lakatos István soha nem tanult rajzolni, és csak reméljük, hogy nem is akar megtanulni soha.
Eza a „rátöprengte magát a fekete csöndre” olyan megható... Kezd érdekelni ez az izé...