Munkám során rengeteg könyvvel találkozok. Ami egyrészről nagyon jó. Nyomás van az emberen, amikor bemegy egy hatalmas könyvesboltba. Nem győzzük kapkodni a fejünket. A sok újdonság, ismerős és ismeretlen szerzők, a műfajok kavalkádja. És bármennyire is körülnézünk, mindig azt érezzük, hogy a könyvek töredékét sikerült csupán megnézni. Hiányérzettel szívünkben távozunk, nagyokat sóhajtozunk és arra gondolunk, hogy ehhez a feladathoz legalább egy hónapra lenne szükség.
Ez a jó része, mert most már lassan három hónapja vagyok bezárva egy könyvesboltba. És nem is kell polctól polcig rohangálnom, mert mindent odahordanak elém. Mindent kézbe vehetek (sőt kézbe kell vennem), belelapozhatok, elolvashatom a borítókat. Úgy érzem, tájékozott vagyok a haza könyvfelhozatal terén. És ez jó érzéssel tölt el.
Viszont itt jön a kellemetlen rész. Mivel ismerem a felhozatalt, azt is tudom, hogy miket szeretnék elolvasni. Naponta bővül a listám két-három címmel. Jelenleg nagyon sokat tudnék költeni könyvekre. És ezt meg is teszem folyamatosan, illetve kérek kölcsönbe a raktárból. Szóval egy darabig nincs olyan, hogy unatkozok.
Apropó, holnap után jön ki a Szárkányok Tánca. Legalábbis a három nagyáruház közül kettőnél. És melyik az, ahol csak hétfőn? Igen… mindig sikerül megtalálnom a vesztes helyeket. Pedig már holnap a kezemben lehetne. Így később fogom látni, mint akárki. Miközben egy könyvkereskedés főraktárában dolgozok. Vicc. Mindegy, vártam rá fél évet, még egy hetet kibírok. Kibírok?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.