Már jó ideje akarok írni ide, többek közt azért, mert képzeljétek el, volt egyszer egy olyan, hogy lebasztak, mert nem kerül ide semmi. Oké, ez egyszer fordult elő, na de mégis milyen már ez. És akkor megfogadtam, hogy folytatom erőből a blogot, mert azért érnek ingerek rendesen. Ez volt kb. két hónapja.
Elkezdtem írni egy nyári összefoglalót, de erőtlen, meg eluntam, ezért valószínűleg csak egy felsorolás lesz belőle valamikor szeptemberben, hogy így harcoljak a felejtés ellen. Meg ez mégiscsak egy napló.
Na de visszatérve erre a bejegyzésre: ért egy olyan inger, amit ki kell írnom magamból. Megnéztem a BoJack Horseman 4. évadát ami szerintem eddig a legjobb, legfelkavaróbb, legkomolyabb, legmindenebb. Már írtam a sorozatról, de most újra elő kell vennem. Lényeg,hogy ez nem egy vicces rajzfilmsorozat. Nem fogsz hangosan röhögni, sokszor nem fogod jól érezni magad, de végül mégis, mert nem csak röhögésből meg vigyorgásból áll az élet.
Kevesebb Todd bénázás van, ami gyakran fárasztó, de most sikerült jól belőni a mennyiséget. A veszett bohócfogorvosok azért eléggé adják.
Mr. Mogoróvau és Diane hánykolódik tovább a házasság tengerén, rengeteg jó (értsd rossz és elgondolkodtató és szomorú és megható és valós) pillanattal.

DIANE: "You know, sometimes I feel like our marriage, is like a magic eye poster."

MR PEANUTBUTTER: "I love those things."

DIANE: "I know, and, it's messy. And, at first glance it doesn't seem to make any sense. And, it's hard to figure out. But, sometimes, if you squint at it just right, everything lines up and it's the most perfect, beautiful, amazing thing."

MR PEANUTBUTTER: "Yeah, I know what you mean."

DIANE: "But, I'm so tired of squinting.." (breaks down in tears)

Caroline Hercegnő története is folytatódik, a fentiekhez hasonlóan (nem akarok nagyon spoilerezni).

"-But it's... fake?

-Yeah, well... it makes me feel better."

Viszont a fő vonal BoJack-é. Megismerjük a családja történetét két generációra visszamenően, amit néz az ember, hogy miért?, de ezt a kérdést hamar elengedjük, mert kurvajól van prezentálva a dolog. Később pedig össze is áll a dolog és nagyon is jól teszi. Az évad zárójelenetében kulminálódik minden, sőt, a záró képben. Egy apró rajzfilm mosolyban, amiben benne van minden remény a világon. Az a pár másodperc van három generációnyi sötétség, elbaszottság, szomorúság, szenvedéssel szemben. És tud győzni az a pár másodperc. Mert ez a remény. (Most, hogy ezt írom, megnéztem újra a jelenetet és… dolgok.)

Végül álljon itt egy kis pakk, amire szükséged lesz, ha az évadot nézed és hogy én hogy állok ezekkel az eszközökkel:

Még jelentkezem, most sürgős elmélkedni valóm van egész délelőtt a kanapén fekve pizsamában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.