Én szeretem a Zöldpardont
2011.05.17. 17:52
Én szeretem a Zöldpardont. Ezért lesz ez egy nyíltan szubjektív írás. De attól, hogy szubjektív, még lehetnek jogosak a kérdéseim, nem? Mint például az, hogy miért kell egy szabadtéri koncerthelyszínnyi terület egy zászlónak? Mért kell egy plusz park a már meglévő mellé, amit így sem nagyon látogat a polgár? Mi ünnepelni való van egy elhibázott, bármilyen egyeztetést nélkülöző, társadalmi feszültségeket keltő alkotmányban?
Nem gondolom, hogy ez az alkotmány nagy eredmény. Nem nagy kunszt az, hogy elfogadták. Kétharmados többséggel akár a Twilight-összest is elfogadhatták volna alkotmánynak. (Arról nem is beszélve, hogy a kétharmad sem nagy kunszt azután a bénázás után, ami itt nyolc éven át ment.) Nincs semmi beleszólási lehetőség! Úgy pláne nem, hogy nem is kérdeznek. Ja, de kérdeztek. Ott volt az a kérdőív. Kár, hogy a visszaküldési határidő előtt megvolt az egész cucc. Parasztvakítás, nem más. A sarkalatos-törvényekről nem is beszélve. Kész az alkotmány, csak vagy harminc kiemelt fontosságú kérdésre nincs benne a válasz. Nem baj, megvan a kétharmad, ráér. A nemzeti hitvallás rész meg egyenesen szembe megy az egyik legfontosabb teendővel, az állam és egyház szétválasztásával. Szóval NINCS MIT MEGÜNNEPELNI! Pláne nem úgy, hogy hazavágják az egyik legprofibb, példaként követendő szórakozóhelyet. Nem baj, elfér az a pár ezer fiatal Erzsébetváros kocsmákkal benőtt szűk utcáin. Részegen, hőzöngve, hangoskodva. Mert ha nincs hol táncolni, akkor ülünk és iszunk.
Kiegészítés: Természetesen nagyon jól tudom, hogy nem a zászló tehet arról, hogy bezárják a Zöldpardont, de attól még nem kapok választ a miértre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
