Az elképzelés jó volt. Nem akartunk menni sehova, nem akartunk csinálni semmit. Ez eddig rendben is van. Sokáig aludtunk, főztünk, rohadtunk a gép előtt, filmeket néztünk. Egy totálisan tartalmatlan és elherdált hétvégén vagyunk túl. Hogy ez mire volt jó? Nem sokra. Nagyon gyorsan elrepült ez a két nap és nem nagyon volt értelme. Jövő héten megint munka és nem fog történni semmi, ha fog, akkor az fáradtan végigdolgozott nyolc órák árán. Nagyon ki kell használni a napokat. Menni kell, a hideg ellenére! Megnézni dolgokat, találkozni emberekkel vagy alkotni!

Alkotásról jut eszembe. Picit rosszul érzem magam manapság, és a világgal kapcsolatban is furcsa dolgok ötlenek fel bennem. Nem is tudom, hogyan magyarázzam el. Igazából a pénzalapú világgal van bajom. Valamilyen úton-módon ez eredményezi a sok felesleges szarságot, teszem azt… mobiltelefon tok. Vagy elektromos konzervnyitó. Karácsonyfadíszek! (ezt legközelebb) Tehát mennyi felesleges szar van már a világban? És akkor gondoljunk még bele a csomagolásokba. És ha ennyi felesleges tárgy van a világon, akkor mennyi felesleges munka van? Vegyük a reklámokat. Ne a tévében menőket, mert az valamilyen szinten még alkotó munka, hanem inkább a direkt marketing telefonhívásokat. Amit én is csinálok. Mit érek el vele? A fizetésemet leszámítva. Van egy dolog, amire rábeszélem az embereket. Egy másik dolog ellenében. Nem adok semmi pluszt az emberiségnek. Tegyük fel, beüt a szarság, összeomlik a civilizációnk. Mit kezdek akkor? És mit fog kezdeni egy ács? Érted már, nem? Néha úgy csinálnék valami kétkezi munkát. Mit tudom én, sütnék egy kenyeret. Az milyen jó érzés lehet már?
Igazából a túlélésről van szó. Ebben a bizonytalan világban erre a bizonytalan világra támaszkodnak emberek milliárdjai. És nagyon kevesen vannak, akik igazán csinálnak valamit. Nem mondom, hogy állítsunk fel valami új világrendet. Nem akarok kőművesnek sem elmenni. Ezek mind csak érzések és néhány nagy kérdőjel, hogy ez hogyan működhet így? Hogyan lehetséges az, hogy sokan, a tök felesleges munkájukért (mint én) pénzt, ruhát, ételt, stb. kapnak? Ez kinek éri meg?
Most itt személy szerint nem akarok elítélni senkit, mert mindenki csak boldogulni akar. A rendszerrel sem biztos, hogy baj van, csak én nem bírom megemészteni. Kiköltözhetnék az erdőbe, de hiányozna a kényelem. Ennek ez az ára. Itt élek, vehetek előkészített húst, jön a meleg víz a csapból, van fűtés, cserébe el kell viselnem, hogy az emberek arról beszélnek, mit művelt egy dzsékategóriás tingli-tangli énekes (jobb esetben, rosszabban csak celeb) és engem néznek hülyének, ha megkérdezem:

- Mi a faszt törődtök vele? Ki a szar az? Ennyi erővel azt is címlapon közölhetnék, hogy mit vacsoráztam, mert majdnem ilyen szintűek ezek a „hírek” is és én is majdnem annyit tettem az emberiségért, mint ők. Lófaszt. Milyen hírértéke van annak, hogy BB Kuki szerint Megasztár II. kilencedik helyezett Zsolti laza gyerek?

Ez jól esett.

Az illusztrációt a nagyszerű Perry Bible Fellowshipről vettem. Ajánlom mindenkinek, mert ennél sokkal viccesebbek is vannak. www.pbfcomics.com

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.