Gondolkoztam, hogy miről fogok írni mostanában. Egyet biztosan állíthatok, a Karácsonyról nem. Én speciel nem vagyok oda ezért a felhajtásért, viszont cserébe ilyenkor mindenhonnan ez a „csodás” hangulat sugárzik. Tehát ez a blog minden pátoszt és fennköltséget mellőzve továbbra is kitart a barátok, az alkohol, a szőrcsomók, tömegközlekedés és kóbor hajléktalanok mellett. Ha már barátok és alkohol. Tegnap feszegettük a határainkat. Egyszerre öt vendég volt nálunk egy kis italozás céljából. Ha ehhez még hozzáadjuk a két házigazdát és egy ugráló nyuszit, majd figyelembe vesszük az otthonunk méreteit, egy igen érdekes képet kapunk. Meglepően nem volt gond, még az ülőhelyekkel sem.
Térjünk ki az olvasmányélményekre. Végeztem az Elveszet Próféciákkal. A vége picit lapos lett, de igazából nem tudom, mire számítottam. Ezt máshogy nem nagyon lehetett befejezni, mint egy hatalmas, ropogós happy enddel. Igaz, ezeket a figurákat nem a befejezésekért tiszteljük. A következő könyvek két Allen Ginsberg kötet és a Kázmér & Huba 6. 
Ma pihenés, főzés, Szécsi Pál. YouTubeon nézzétek meg a Csak egy tánc volt alatti kommenteket. Nagyon jópofa.
Majd elfelejtettem, a héten megnéztem az új Star Treket. Érdemben nem tudok kritikát mondani róla, mert annyira szeretem ezt a világot, hogy amikor ST-t nézek, elmosódnak az ilyen apróságok, mint történet, színészi játék vagy rendezés. Azért pár mondatban elétek tárom érzéseimet. Ami picit idegesített a technikai hibák. Már az Enterprise NX-01-et is orbitális pályán rakták össze, nem a földön. Kijelzőt nem polarizálni szokás hanem bekapcsolni, vagy ha mi akarunk lenni a legtökösebb kapitányok a kvadránsban csak annyit mondunk, hogy „képernyőre”. Mindegy, lehet, hogy a fordítás a hibás, sőt biztos. Nem értem, miért kellett James T. Kirknek (aki a már említett „legtökösebb kapitány a kvadránsban” - figura) egy hülyegyerek hangját adni. Oké, sokat balfaszkodik, ezt betudhatjuk annak, hogy itt ifjú hebrencs még, de szerencsére nem rest lépten nyomon bebaszni és szarrá veretni magát. Kedvenc jelenetem a Kobayashi Maru szimuláció. Legviccesebb vizsga ever. Ki is linkelem ide.
Jöjjön a fekete leves, a szavazás. Huszonkét voks, több nem nagyon lesz. Köszönöm a résztvevőknek és azoknak, akik elárultak. Sokáig éles volt a helyzet, végül sikerült a kardnélküliségnek győznie (12-8). Új szavazást most nem rakok ki, mert semmi ötletem nincs. Majd talán a hét első felében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.