Lementek a választások. Próbálom minél tömörebben megfogalmazni ezzel kapcsolatos érzéseimet:

Pfujj!

Úgy az egész.
A főnököm azt mondta, hogy innentől leveszi a kezét Magyarországról. Mostantól hol nem szarja le, hogy a lakásaikban fagynak meg az öregek, meg hogy Hajdú-Bihar megyében szipuznak a nyolcévesek. Sütögeti a saját pecsenyéjét, ezt az évet arra használja a feleségével, hogy elrendezzék a dolgaikat, aztán húznak kifele gyerekkel együtt.
Lassan húsz éve programozó a pali, rosszul jár az ország nélküle, ha tényleg kimegy. Az a tudás, ami a fejében van, másik nemzetet fog gazdagítani. Ezen azért érdemes elgondolkozni.
De amúgy nem fog kimenni, mert hülye. Ahogy mi is. A hülyék országa vagyunk. * **

Ja, igen. A főnököm. Mert hogy van olyanom. Mert van munkám is. Junior junior programozó vagyok egy kis cégnél. Nagyon sokat tanulunk, türelmesek velünk, agyilag szét vagyunk bombázva, de bizakodó vagyok, hogy csak menni fog. A napokban néztük az Invincible című filmet (Marky Mark főszereplésével), abban nagyon magamra és a jelenlegi helyzetemre ismertem. Ajánlom megnézésre, jó matéria.

*: Amúgy rengeteg-rengeteget tudnék írni a helyzetről, meg erről az egész kulimászról, amibe egyre mélyebbre süllyedünk, de csak felbasznám magam. Megpróbálok mostantól minél kevesebbet olvasni a politikáról, mert a körmöm már véres árkokat szántott a tenyerembe.

**: Évi mondta, hogy a szekunder szégyent beleírhattam volna. És milyen igaza van. Mert hogy azt érezzük, de nem holmi Kasszás Erzsi miatt, hanem az egész ország miatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.