Voltunk néhányan IKEA-ban, mivel már csak ezen a héten tart a húsgolyó mánia. Büszke vagyok magamra, mert jól ettem. Két adagot betoltam, utána egy fahéjas sütit és végül az elmaradhatatlan hot-dog. Ilyen sikerélmények járnak egy munkanélkülinek. (Azon kívül persze, hogy szépen növekszik a nyuszi bundája) Persze leginkább a barátokkal együtt töltött idő volt itt a lényeg. Jó néha egy kis társadalmi életet élni ebben a mocsok hidegben.
Mocsok hidegről jut eszembe, tartozok egy novellával, ami arról szól hogyan lett az őszből tél. Nos mivel ez a ciklus befejező része előtte a többin is szeretnék csiszolni, hogy amikor megírom, tényleg kész legyen az egész. Amúgy a sztori már megvan, csak le kell írni.
Ja, hogy a munkakeresés? Szokásos. Én jelentkezek, ők leszarnak. Voltam a héten a munkaügyiben kötelező csoportterápián. Mondtak érdekes dolgokat. Például statisztikai adatokat, hogy átlagban 100 önéletrajzot kell elküldeni, mire lesz valami. Meg hogy csak az állások 13%-át hirdetik meg. Kaptam használható tanácsokat, illetve tettek egy olyan gesztust, amivel kiérdemelték az elismerésem. Az előadóban volt annyi, hogy kimondta:
 „Állásközvetítésben ne számítsanak ránk.”
Ez teljesen rendben volt. Nagyon jól tudtam, hogy nem fognak nekem munkát találni és fasza, hogy ez így ki is lett mondva. Így korrekt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.