Vasárnap kaptam egy forgósszéket. Régi álmom volt ez, csak sohasem jutottam el odáig, hogy vegyek is egyet. Most Laci hozott nekem, mert neki nem kellett. Egy fél éve vették, de szerinte nagyon nyikorog. Mondtam neki: „Hülye vagy, add nekem!”
És vasárnap beállítottak. Laci adta, de a Laci hozta. Igaz, ez részletkérdés. Letettük, majd ez után mentünk inni az egészségükre. (Lásd előző bejegyzés!) Már részegen értünk haza. Legalábbis én az voltam. Leültem a székbe és rádöbbentünk, hogy tényleg rettenetes zajt csap a legapróbb mocorgás is. Nem maradt más hátra, mint az őrült ittas terv: „Maj’ É megolajozom vagy zsírozom vagy mi a fasz van itthol a szééet!”
Felfordítottam, magam mellé tettem egy üveg zsírt és elkezdtem mindent összekenni. Aztán kitaláltam, hogy az érdemi beavatkozáshoz fel kell nyitnom a pácienst. De nem találtam a csavarhúzót. Nem baj, ez csak négy három csavar, megoldom egy késsel. Megoldottam. Az ujjaim felét megvágtam, a bal mutatóujjam még most is fáj, sőt tegnap megint vérzett. De legalább már nem nyikorog a szék… annyira.
Amikor az ember Lacikkal iszik, mindig ilyesmi történik. Nem mintha ők lennének a hibásak, maximum a kisugárzásuk. Ha minden igaz, jövő hétvégén megyünk Siófokra megünnepelni a Laci szülinapját. Remélem ott lesz a Laci is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.