sportember
2010.03.30. 09:19
Ezt nem akartam leírni, de nem bírom ki – megint a könyvtáros véna – mert van egy anyukám, aki olvassa a blogot. Szóval itt a tavasz, aminek legbiztosabb jele, hogy megfáztam. Minden tavasszal ez van. Nátha, iszonyat torokfájás. Ez múlt hét második felében történt (igen, nemegyszer hideg sör – kezelést használtam). Most már kilábaltam belőle, de gondoltam megosztom veletek, hogy együtt vidámkodjunk. Szépen süt a nap, reggel csicseregnek a madarak. Ezért lakunk nagyon jó helyen, mert tényleg hallom őket. Egyik haverom barátom mondta, hogy amikor reggel csipognak azok az idióták, akkor beszélik meg, hogy mi volt az este. Sztoriznak.
Tehát jó idő van, erre ma kilenc és fél órát fogok egy rohadék irodában tölteni és hülyékkel beszélek majd. Legalább kint beszélhetnék a hülyékkel, de nem. Jó lenne munkanélkülinek lenni, de csak egy hétre. Ez a baj vele, az első részét még könnyen el lehet intézni.
És akkor jöjjön a beígért csalódás, a lehugyozás.
Egyik este, amikor kocsmáztunk, vidáman megyek vissza a vécéről az asztaltársaságunkhoz. Leülök, húzok egy nagyot a sörömből és hatalmas mosollyal az arcomon annyit mondok:
- Lehugyoztam valakit!
- Kit? Nem haragudott? – kérdezte Ív.
- De, biztos.
- …
- Na jó, elmesélem, hogy mi ez az egész, mert nem értheted, te lány vagy. Ez a férfiak játéka.
Tehát a lehugyozás. Ez egy kétfordulós játék. Először vegyük az ideális helyzetet. Két vadidegen srác egyszerre áll a piszoárhoz. Nem nézünk egymásra, de tudjuk, hogy elkezdődött. Az első fordulót az nyeri, aki előbb kezd el hugyálni. A vesztes ilyenkor azért nem tud vizelni, mert zavarban van, tehát buzi. Ez után jön a második forduló, amit az nyer meg, akinek tovább tart. A vesztes ilyenkor egy kishólyagú balek. Ezeket nem mondjuk ki, mindenki nagyon jól tudja. A nem ideális helyzet, amikor nem egyszerre állnak a versenyzők a rajtvonalhoz. Ebben az esetben számolni kell az időeltolódással, de ezt mindenki érzi. Ha vigyorogva mész kezet mosni, nem fog odajönni az ellenfél, hogy: „hé, én tovább toltam, már itt álltam négy perce!” És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi van, ha hárman – négyen versenyeztek. Mondjuk én lepukkant helyekre járok, ahol maximum két piszoár van.
Az ember néha nyer, néha veszít, de mindig jó szórakozik.
Miután ezt előadtam, az asztalunknál ülő férfiak egy emberként mondták, hogy ők nem játszanak ilyet, nem szokták ezt figyelni és beteg vagyok, hogy ilyesmivel foglalkozok. Ez idáig azt hittem, hogy ez egy globális férfi sport, amit mindenki csinál, de nem. Kiderült, hogy ez csak az én fejemben létezik. Ennyi csalódásom története.
Legközelebb jön a nagyvárosi szörf!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
jangamen 2010.03.30. 13:15:36
Hayna 2010.03.30. 21:49:11
Mindig tudtam,hogy a férfiak tökhülyék, de titokban abban reménykedtem, hogy az én gyerekeim nem annyira....
cyberfuker85 2010.03.31. 04:48:15
most végeztem ki a skins s04et elég érdekes volt ajánlom mindenkinek. valamint ha lucy lawles(xéna) bögyeit akarjátok stírelni, spartacus-t nézzetek. olyan mint a 300 meg a barátok közt összegyúrva.érdekes
Admiralilles · http://kalandokanagyvarosban.blog.hu 2010.03.31. 10:26:34
cyberfuker85 2010.03.31. 21:23:11
; )) pussz