Szenvedek. A tegnapi italokat nem sikerült megvásárolnom, csak kibéreltem őket. Az is igaz, hogy elég furkó módon ittam. Hirtelen nem jut eszembe olyan ital, amiből ne küldtem volna le négy centet. A mai napot Star Trekkel, a vécét pedig hányással töltöttem. Már kezdek…

Eddig csak poénkodtam vele, de miután hazajöttem, kiderült, hogy anyu tényleg olvassa a blogot. Azzal kezdte, hogy lehetne kevesebb káromkodás, meg hogy nem való nyúl a lakásba. Én most akkor ez úton kommentálnám ezt az építő kritikát, okosan itthonról, hogy még tarkón tudjon…

Ez előbb volt a 42. bejegyzés. Ha jól számoltam. 

Most nincs sok kedvem írni. Elég szarul vagyok, valószínűleg a munka meg az időjárás cseszi el a napjaimat. Az kéne, hogy ne legyen ilyen hideg, meg kéne találnom valami vállalhatóbb munkát, meg akkor már ide a lottó ötöst is, mi? Ma már tikkelt a szemem. És holnap még dolgozok.…

Ennél a bejegyzésnél használom egy picit a fantáziámat, ahogy azt a haverom barátom tanácsolta. Ennek két oka is van, egyrészt az, hogy így tudom érzékeltetni a helyzet drámaiságát és a krízis megoldása utáni felszabadultságot, a másik ok, hogy így kaptok egy jó hosszú,…

Ez vicces. Mindig izgalmasabbnál izgalmasabb témákat dobok fel, írok személyes tapasztalataimról, „olvasmányélményeimről” (Süttyő után szabadon), és erre mivel sikerül aktivizálni az olvasókat? Új cipővel. Szemezgessünk a Cosmoból is? Lehet, csak akkor meg kell…

Bocsesz, de nem volt semmi említésre méltó. A hétvégén elvoltunk, moziztunk, voltunk egy picit kocsmázni, ahol találkoztam egy… balfasz. Igen, ez lesz rá a jó szó. Az az ember egy balfasz volt. Magyarázott ott, hogy a média rossz, meg ő mekkora lázadó, meg mi illeszkedjünk…