Nem tudok aludni, így kisettenkedtem az ágyból, és bekapcsoltam a gépet. Egy kis olvasgatás után rájöttem, hogy ma még nem is írtam semmit, és már nem is fogok, mert elmúlt éjfél, de sebaj, jobb később, mint nem fejezem be, mert rühellem a közmondásokat is. Az tűnt fel, hogy mostanában egy csomó dologra mondom, hogy utálom, gyűlölöm, stb. Ez mit jelent? Negatív seggfej vagyok, vagy csak így jött ki a lépés? Például utálom a vízipipát. Szívom, érzem az extrémebbnél extrémebb gyümölcsízeket (ilyen dohányok márpedig nincsenek), de valahogy nem adja. Aztán mire észbe kapok, ott ülök, és rettegek, hogy mikor ér hozzám a kibaszott szipka. Ez normális? Amúgy van bennem egy ilyen kis marhaság, hogy ha valami divat lett, akkor nem nagyon szeretem. Például egy ideig nyomtam a pókert is, aztán… gondolom érzitek, hogy ez folyik a csapból is. Tényleg van ez a… „korlátozásom”, ami alól kevés dolog kivétel. Annyira kevés, hogy most példát sem tudok felhozni. Értem én, ez nem normális dolog, mert attól, hogy az emberek néha, nagyon ritkán beletrafálnak a jó dolgokba, még nem kéne hátat fordítanom azoknak, de tényleg nem tudok mit tenni ellene. Van, aki meg Dj Bobo-t hallgat. Most akkor ki járt szarabbul?

Elég volt a lélek kiöntéséből, jöjjenek a rideg események. A teszt. Megtaláltam a helyet, de előtte picit meg voltam illetődve, mert miután rákerestem a címre (ezt manapság megcsináljuk, gondolva lelkünk épségére), valami műanyag és vegyipari szövetkezetet adott ki, gondoltam fasza lesz, ha be akarnak állítani valami rohadt szalaghoz. Megint. Odaértem, de semmi fröccsöntő-üzem, cserébe munkaközvetítő iroda. Bemegyek, kérdezik a nevem, megmondom, jó akkor kapok én is tesztet. Nem volt időm kérdezősködni, mert megláttam az első feladatot, és arra gondoltam - fasza ez a tesz, én ezt bizony kitöltöm! „Írja le udvarias formában az alábbiakat: … Értsd már meg, hogy hülyeségeket beszélsz!”. Ilyen, és ehhez hasonló feladatok. Két részből állt a dolog. Volt ez a kommunikációs felmérő, meg egy infós. Mindkettő kilencven százalék fölött, szerdán irány az interjú. Várom a megmérettetést.

Fázok, szerintem visszabújok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.