Eljövend a setétség
2012.05.16. 22:20
- Nincs az az isten - csóválta a fejét mosolyogva a marketing menedzser.
- Miért ne? - kérdezett vissza a divattervező.
- Mert ez már túl sok. Mégis hogyan adom el? Annyira nem hülyék.
Ekkor lépett be a konyhába az informatikai vezető, hogy megtöltse kávésbögréjét. Hümmögve fordult a két nőhöz.
- Sziasztok, miről van szó? - kérdezte tőlük.
- Ezt akarja velem eladatni - emelte fel a ruhadarabot a marketinges.
- Igen, és? Mi olyan nagy szám ebben? - vonta meg a vállát az informatikus, majd kortyolt a fekete italból.
- Férfiaknak.
Az informatikus prüszkölve kávépermetet köpött a falra. Megtörölte a száját és pici köhécselésekkel tarkítva közölte:
- Ezt soha sem venné fel egy férfi. Maximum a melegek. Közülük is csak az elvetemültebbek.
A tervező türelmetlenül lépett egyik lábáról a másikra.
- Meg tudjuk csinálni. Ezek minden szart felvesznek, amire azt mondjuk, hogy divat. Gondolj csak a kilencvenes évekre. Nincs semmi önbecsülésük. Kell nekik, hogy más mondja meg, mit mikor hogyan hordjanak. És ezek vagyunk mi.
- Jó, ezt tudjuk, de akkor is, miért kell az ilyesmit erőltetni?
Az amúgy bűbájos divattervező hölgy hallgatott egy picit, majd démoni mosolyt villantott és így szólt:
- Mert meg tudjuk tenni.
- Szerintem esélytelen - szólt közbe az informatikus, majd elgondolkozott és hozzátette: - De ha megpróbáljátok, felteszem egy havi fizetésem, hogy nem sikerül.
- Én is beszállok - lépett be a kommunikációs igazgatóhelyettes a konyha ajtaján.
Ennek már jó fél éve. Az informatikai vezető fejét az asztalra hajtva, tágra nyílt szemekkel próbált túllépni a hétvégén látottakon. Öt emberből egy. Ennyi hordta a kérdéses ruhadarabot. Már az egy a millióból is sok lett volna. Nem a havi fizetését siratta, inkább az emberi faj maradék méltóságát. Mikor jutottak erre a pontra? Mikor korcsosultak idáig.
Ha egy férfinak két éve mondják, hogy vegye fel, feldühödött volna, vagy csak elneveti magát – vérmérséklettől függően. Mi változott azóta?
Persze nagyon jól tudta, hogy mi változott. Kimondták a bűvös szavakat:
Ez most a divat.
Megborzongott. Szinte hallotta az ostoba párbeszédeket:
„- Ez hogy áll?
- Te most szórakozol? Teljesen idióta vagy benne.
- Pedig most ez a legújabb divat. Mindenki ilyet hord.
- Tényleg? Mutasd magad még egyszer!”
Szánalmasak – gondolta. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve behívta a gyakornokot. A fiatal fiú szinte azonnal megjelent az ajtóban.
- Megcsináltad már a kimutatást?
- Szükségem lenne még tíz percre. Már csak a végső simítások…
- Rendben, semmi gond. Mondtam már neked, hogy milyen jól áll neked ez a rózsaszín? Pláne a felhajtott gallérral.
- Nem, de köszönöm! – Azzal sarkon fordult és visszatért a kimutatáshoz.
A vezető ettől félt. Hogy őszintén megköszöni a dicséretet. Mondjuk az sem sokkal jobb, ha felháborodik a sértésen – mivel ez sértés volt – mert akkor minek hord rózsaszínt? Ezekkel a paradoxonokkal már végképp nem tudott mit kezdeni. Még ilyet! A sértés bókká változik? Vajon mi lesz a következő? Remélte, hogy nem lesz olyan, mert ez a vég. De ha nem, akkor tenni kell róla, hogy az legyen! Hirtelen mozdulattal rántotta ki a fiókját. Az adrenalin elárasztotta az egész testét, pulzusa megugrott. Különböző papírokat és apró tárgyakat hajigált félre, mire megtalálta amit keresett. Egy réges-régi névjegykártya volt az. Gyűrött, maszatos, megtört és kopott sarkú. Szerencsére a számok jól látszódtak, nem is volt rajta más. Felvette a telefonkagylót és tárcsázott. Azonnal felvették.
- Jó napot kívánok. Tudom, hogy tudják, ki vagyok. Azért hívtam önöket, mert szeretnék segédkezni az apokalipszis eljövetelében, amennyiben áll még az ajánlatuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hayna 2012.05.17. 13:08:42
Különben is, mit kell vacakolni a színekkel, hogy ez nőies - az férfias?