Megyünk ki a zöldborsószezonból. Ez azért fontos, mert a Rixi egyik kedvenc táplálékáról van szó. Imádja, de csak kibontva. Leginkább akkor, ha csak a szemeket adjuk neki. Szépen befalja mindet egyesével és nem tudunk olyan mennyiséget elképzelni, amennyitől már megundorodna.

Van még egy fontos nyuszi-jelenség a tarsolyomban. A Rixi azért (is) fekete, mert ninja. Nagyon hangtalanul és gyorsan tud osonni a párnázott kis talpaival. Például amikor fekszik a sarokban a kisasztal kusza lábai közt, olyan pozícióban, amiről azt gondolná az ember, hogy ma már nem kel fel annyira jól kiterült, és ha fel is kelne, biztos eltartana egy darabig, mire kivergődne onnan. Egy másodpercre fordulok el és ez nem túlzásmásodperc, ez egyes darab igazi másodperc. Ránézek a ketrecére és majdnem összeszarom magam az ijedtségtől, mert úgy ül bent, mintha az elmúlt egy órát ott töltötte volna. És ezt rengetegszer el tudja játszani különböző szituációkban, különböző helyeken. Gondol egyet és teleportál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.