Gyűlöltök, tudom. Én is utálom, amikor kedvenc blogjaim szerzői nem akarnak frissíteni. Mindig elküldöm mindet a picsába, mikor lelkesen megnyitom az oldalt és a régi, lejárt bejegyzés van előttem újra és újra és újra.

Leírom, hogy mi volt a héten és akkor megértitek, hogy miért nem frissítettem. Tehát:
Semmi.
Na jó, ennyivel azért nem intézhetem el.
Kibaszottul semmi.
Így már jobb?
Viccet félretéve. Dolgoztam, ettem, aludtam. A hét legfőbb eseménye, hogy Ívivel megnéztük a Misfitset. Beszámoló lejjebb. Kedden Ív elment színházba az unokatesójával, mert szereztek két ingyenjegyet. Ott volt Demszky „Kúrvaanyádaaaat!” Gábor (igazából nincs bajom vele, de ezt oda kell raknom minden politikus nevébe). Én közben itthon voltam. Nem mondom, hogy egyedül, mert velem volt Rigli és a magány.
Ma a munkahelyen kaptam jutalékot. Meglepően sokat, nagyon örülök neki, ez most egy kis lelkesedéssel tölt el.
A hétvégén jönnek ismerősök Bajáról, iszunk, aztán szombaton irány az Educatio – felsőoktatási kiállítás. Körülnézünk, hogy mi is legyen belőlünk, de szerintem én a könyvtárral megyek valami master képzésre. Hogy miért? Ingyen van, érdekel, más ötletem nincs. Szombat este megint alkoholizálunk, most munkatársakkal. Új kocsma, jó fej emberek. Egy elég aktív hétvégének nézünk elébe, aminek örülök.
Haladok az American Godsal is. Lassan, de egyre gyorsabban. Egyre jobban megértem az angol szöveget. Izgi. Mi izgi még? Hát a Misfits! Angol sorozat, szuperhősökről. Alacsony költségvetés, szókimondó humor, politikai inkorrektség. Sajnos csak hat részes, őszintén szólva nem értem, hogy csődölhetett be. Nagyon fasza az operatőri munka, szépek a vágóképek. Igazából szarul írtam, ez nem szuperhősökről szól, hanem elbaszott kölykökről, akiknek képességeik lesznek. Képregényes körökben régi beszédtéma a képesség határozza meg a jellemet vagy fordítva? - dolog. Itt egyértelműen fordítva. Visszahúzódó srác – láthatatlanság. Futó srác – időutazás. Mög csaj – mög.* Aki olyan geek, mint én, annak kötelező, aki kicsit is szereti a jó, izgalmas, poénos sorozatokat annak is. Egy kis kedvcsináló, szerintem a legjobb jelenet. Srác öltönyben egy tetőn fegyverrel, tússzal, szakadó esőben:

„Miatta gondoljátok azt, hogy ilyennek kell lennetek. Pedig nem! Fiatalok vagyunk. Vedelnünk kéne, mint a gödény! Elvileg rosszul kéne viselkednünk és halálra dugni egymást. Bulizásra lettünk teremtve! Erről van szó! Igen, néhányunk túladagolja magát, esetleg bekattan. Charles Darwin megmondta, nem készíthetsz omlettet anélkül, hogy feltörnél pár tojást. Erről szól ez az egész, a tojások feltöréséről! Tojások alatt azt értem, hogy beállni pár csúcsszuper anyagtól. Csak nézzetek magatokra! A szívem szakad. Kardigánt viseltek! Minden adott volt. Mi sokkal jobban elcsesztük, mint bármelyik korábbi generáció. Csodálatosak vagyunk! Elcseszettek vagyunk. Elcseszett vagyok, és elcseszett is maradok, a húszas éveim végéig, talán a harmincas éveim elejéig is. Előbb fogom megdugni a saját anyámat, mielőtt hagynám neki, vagy bárki másnak, hogy mindezt elvegye tőlem!”

Ennyi legyen elég mára. Szép hosszú lett ez a bejegyzés (igaz, egy nagy részt loptam), remélem sikerült kárpótolnom titeket. Hoppá, le kell töltenem az új Fablest. Ezzel búcsúznék.

*Mög: Olyan csaj, akit mögbasznál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.