Egy nagyon lusta hétvégének nézünk elébe. Ma délben keltünk, aztán ágyat cipeltünk – nincs is ennél jobb kora reggel. Az alkarom is bedurrant. Úgy éreztem magam, mint Popeye.
Ma tényleg csak eszünk, olvasunk, filmet nézünk, talán meglátogatjuk az őzikéket. De az a maximum. Jövő hétvégére már tervbe van két ivás, szóval ezt most tényleg meg lehet bocsátani nekünk. Lehet, írogatok még többet is, ha eszembe jut valami elborultság. Akkor addig is faszományos hétvégét mindenkinek! Most jut eszembe, van még egy határ sör a hűtőben. Ez ad egy természetes nyugalom érzetet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.