Picit írok, mert húzni akarom az időt hajvágás előtt. Rájöttem, hogy nem nagyon fejtem ki a dolgokat, csak így elsuhanok fölöttük. Oké, a karácsony-alázást mondjuk direkt nem erőltettem, de ajánlókat tényleg írhatnék, meg a BKV-ba is jobban belemehetnék. Most ennek jegyében engedjétek meg, hogy picit kitérjek a tévé hatalmára és a viharos kapcsolatomra vele.
Örülök, hogy Budapesten nincs tévénk. Illetve tévénk van, csak adás nincs benne. Jól mutat a sarokban, néha pakolok rá valamit, miegymás. Minden lakásba kell tévé, mert nélküle olyan üres lenne. De hé! Bekapcsolni nem szabad! Csak legyen ott. Úgy teljes a kép. Ha kapnánk hozzá egy beltéri antennát, akkor rendesen kibasznának velünk. Ott lenne, lenne adás és akkor már nézni kéne. Hangulatos két - három órák szállnának el az életemből !naponta! Most, hogy itthon masszívan nézem szerintem nem akkora baj, mert úgy sincs más dolgom, mint például elmenni sörözni, UGYE?
De igazából nem tudom, szeressem, vagy utáljam a tévét. Voltak olyan alkalmak, amikor azt kívántam, kéne még három, mert annyi jó műsor ment párhuzamosan. Olyan is volt, hogy azzal ment az idő, hogy körbekapcsolgatom az összes adót. Ilyenkor mondjuk én vagyok a gyenge. Piros gomb, aztán viszlát, de nem, én leragadok minden új reklámnál és mire körbeérek, elfelejtem, hogy ezt az adót már néztem.
Azért vannak nagyon nagy fogások tévézéskor. Vannak olyan filmek, amikre torrenten az életbe nem akadsz rá és nem is akarsz, mert a cím vagy a tartalom alapján leszarod, de amikor megy a tévében, megnézed és utána úgy állsz fel, hogy: „Na, ez kibaszott jó volt, hogy pont láttam.” Ilyen például az Októberi égbolt (Rocket Boys vagy October Sky), amit tegnap késő éjjel kaptam el. Nem nagy eresztés és az utolsó fél óra nagyon nyálas volt (haldokló tanárnő, apa büszke a fiára és fordítva – bassza meg, asszem ki kell mennem picit). Viszont a film úgy unblock jó volt. Ötvenes évek, lerobbant bányaváros Észak – Amerikában és négy srác, akik ki akarnak törni. És mivel? Nem, nem alakítanak bandát és a Big Brotherbe se jelentkeznek, hogy médiaprosti legyen belőlük. Rakétát építenek és tudományos versenyre jelentkeznek. A végén a kisváros egy emberként áll mögöttük minden fellövésnél és a csajoknál is menők lesznek. Belegondolva ez érthető, mivel a pirózás és a robbantgatás menő (Szolgálati Közlegény: azért a valóságban ezt ne próbáljátok ki, mert veszélyes. Ne tüzek gyújtásával és pusztítással tűnjetek ki, hanem kivételes intellektusotokkal, ahogy a blog szerzője is tesz. Szolgálati Közlegény kiszáll.). Meg hogy most nem nagy szám, azért az ötvenes években elég fasza lehetett, amikor egy rakéta felzúz ötszáz méterre. Hé, ez most is jó dolog! Amúgy nincs más extra, csak a már említett hangulat és a szereplőknek kölcsönzött suttyó-jelleg.
Csak sikerült egy rövidke ajánlót is írnom. Most néztem meg IMDB-n, 7.7 lett. Pontosan átlagos, de jó film.
Még valami eszembe jutott a tévével kapcsolatban. Igen, szívás, ha valamit meg akarsz nézni, akkor ott kell lenned és akkor, de cserébe ez jó dolog is, amit nem magyaráznék el. Inkább innen üdvözölném azt az egyént, akik négy éve nem tudja megnézni a gépén levő Karib – tenger kalózait.
Összegzésként annyit mondhatok, hogy itt is a hogyan és mennyit a lényeg, mint a többi drognál.
Na, megyek a gép alá. Üdv mindenkinek, holnap lépek, szóval ma még elnézhetünk valamerre, ha valaki gondolja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.