A félelem
2012.01.07. 15:59
Félek. Félek tovább olvasni a Tortúrát. Volt már ilyesmi velem, hogy nem mertem lapozni, de ennyire intenzíven még sohasem éltem ezt meg. Két napja tettem le, hogy inkább picit mást csinálok. Addig faltam az oldalakat. Aztán elég durva dolgok jöttek, most pedig egy nyugodtabb résznél tartok. De tudom, hogy utána jön a katarzis. Már nem bírok el több szenvedést! Igen, kimondom: félek. Csak hever az asztalon és ha véletlenül rátéved a tekintetem, azonnal elkapom. Már elővettem a Ray Bradbury novellást, amiben még van pár írás. De azt sem merem olvasni, mert ha mindnek a végére érek, folytatnom kell a Tortúrát. De nem menekülhetek örökké. Be kell fejeznem valamikor.
Egyébként milyen ironikus, hogy a könyvben a főszereplő pont azon mereng, mennyire butaság meggyászolni egy kitalált alakot. Gondolom ez nem véletlen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kalandokanagyvarosban.blog.hu/api/trackback/id/tr373526627
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hayna 2012.01.20. 11:20:43
Te mindent végigolvasol, amit elkezdesz? Miért olvasol olyasmit, amitől félsz?
Olvasd inkább ezt:
- No fiam, most rosszkor jöttél! - kiálta rá az esperes, mikor az udvaron meglátta. - Rossz termés volt, s azt is mind eladtam régen. (Pedig akkor is ott csépeltek még az udvaron és szérűn.)
- Ezúttal én hozom a termést! - monda Timár. - Halottunk van a hajón; kérjük főtisztelendőségedet, hogy jöjjön oda, s temesse el szokott szertartással.
- Hja fiam, az nem addig van! - veté ellen az esperes. - Meggyónt-e az a keresztyén ember? Fölvette-e az utolsó szentségeket? Bizonyos vagy-e róla, hogy nem volt unitus? Mert én különben el nem temetem.
- Ezekből bizony mind semmi sincs. A hajón mi nem hordunk gyóntató papot; meghalt a jámbor csak úgy a maga emberségéből, minden segítség nélkül, ahogy a hajósok szoktak. Hanem hát ha nem akarja egész szertartással eltemetni főtisztelendőséged, hát legalább adja ki azt nekem írásban, hogy én igazolhassam magamat az elhunyt rokonai előtt, hogy miért nem adtam meg neki a kellő végtisztességet; mi aztán majd eltemetjük magunk itt valahol a parton.
Az esperes kiadta neki a bizonyítványt a temetés megtagadásról; hanem erre meg aztán a cséplő és nyomtató parasztok fogtak neszt.
"Micsoda? Eltemetni egy beszenteletlen halottat itt az ő határukban? Hisz olyan bizonyos, hogy azt a határt elveri akkor a jégeső, mint a tízparancsolat. De iszen halottat ne próbáljon valaki más falunak ajándékozni, akárhonnan hozta, mert az senkinek sem kell. Először jégesőt hoz az idénre, pedig éppen most közelget a szüret, ez az utolsó reménysége a gazdának; másodszor jövő esztendőre vámpír lesz az ily módon eltemetettből, aki mind magához szívja az esőt és a harmatot."
De még azzal biztatták Timárt, hogy agyonverik, ha kihozza a halottját abból a hajóból.
S nehogy orozva eltemesse valahol a parton, négy markos legényt kiválasztottak, hogy üljenek fel a hajójára, s kísérjék el egynapi járóföldig, míg a határukon túl lesz, ott azután csináljon a maga halottjával, amit akar.
Timár úgy tett, mint aki dühösködik, s engedte a négy kísérőt hajójára felszállni.
Az ott maradt hajóslegények azalatt már összeácsoltak egy koporsót, s a halottat belefektették; csak a födelet kellett rászegezni.
Timárnak első dolga volt Timéát megtekinteni. Azon egészen kitört a láz; forró volt a homloka, de arca még akkor is fehér. Nem volt öntudatánál. Az egész temetkezési előkészületekből nem tudott semmit.
- Így már jól van! - monda Timár, s azzal fogta a festékesbögrét, és nekiállt a koporsófödélnek, ráfesteni Trikalisz Euthym nevét és halála napját szép cirill betűkkel. A négy szerb legény ott állt a háta mögött, és szótagolta, amit ír.
- No, fess rá te is egy betűt, míg én dolgom után látok! - kínálá a pamacsot az egyik bámészkodónak. Az kapott rajta, hogy tudományát bebizonyíthatja, s olyan X-et pingált a deszkára; amilyent csak valaha S-nek olvastak a szerbek.
- Látod, milyen szépen tudsz - magasztalá a betűfestőt Timár, s aztán egy másikat kínált meg vele. - Derék fiú vagy te is. Mi a neved?
- Berkics Józó.
- Hát téged hogy hínak?
- Jaksics Mirko.
- No, isten éltessen sokáig. Igyunk együtt egy pohár sligovicát.
Az megtörtént akadály nélkül.
- Engem pedig Mihálynak hínak, a másik nevem hozzá "Timár". Jó név, ha akarom, magyar, ha akarom, török, ha akarom, görög. Csak híjatok Mihálynak.
- Zbogom Mihály!
Olvasd inkább ezt:
- No fiam, most rosszkor jöttél! - kiálta rá az esperes, mikor az udvaron meglátta. - Rossz termés volt, s azt is mind eladtam régen. (Pedig akkor is ott csépeltek még az udvaron és szérűn.)
- Ezúttal én hozom a termést! - monda Timár. - Halottunk van a hajón; kérjük főtisztelendőségedet, hogy jöjjön oda, s temesse el szokott szertartással.
- Hja fiam, az nem addig van! - veté ellen az esperes. - Meggyónt-e az a keresztyén ember? Fölvette-e az utolsó szentségeket? Bizonyos vagy-e róla, hogy nem volt unitus? Mert én különben el nem temetem.
- Ezekből bizony mind semmi sincs. A hajón mi nem hordunk gyóntató papot; meghalt a jámbor csak úgy a maga emberségéből, minden segítség nélkül, ahogy a hajósok szoktak. Hanem hát ha nem akarja egész szertartással eltemetni főtisztelendőséged, hát legalább adja ki azt nekem írásban, hogy én igazolhassam magamat az elhunyt rokonai előtt, hogy miért nem adtam meg neki a kellő végtisztességet; mi aztán majd eltemetjük magunk itt valahol a parton.
Az esperes kiadta neki a bizonyítványt a temetés megtagadásról; hanem erre meg aztán a cséplő és nyomtató parasztok fogtak neszt.
"Micsoda? Eltemetni egy beszenteletlen halottat itt az ő határukban? Hisz olyan bizonyos, hogy azt a határt elveri akkor a jégeső, mint a tízparancsolat. De iszen halottat ne próbáljon valaki más falunak ajándékozni, akárhonnan hozta, mert az senkinek sem kell. Először jégesőt hoz az idénre, pedig éppen most közelget a szüret, ez az utolsó reménysége a gazdának; másodszor jövő esztendőre vámpír lesz az ily módon eltemetettből, aki mind magához szívja az esőt és a harmatot."
De még azzal biztatták Timárt, hogy agyonverik, ha kihozza a halottját abból a hajóból.
S nehogy orozva eltemesse valahol a parton, négy markos legényt kiválasztottak, hogy üljenek fel a hajójára, s kísérjék el egynapi járóföldig, míg a határukon túl lesz, ott azután csináljon a maga halottjával, amit akar.
Timár úgy tett, mint aki dühösködik, s engedte a négy kísérőt hajójára felszállni.
Az ott maradt hajóslegények azalatt már összeácsoltak egy koporsót, s a halottat belefektették; csak a födelet kellett rászegezni.
Timárnak első dolga volt Timéát megtekinteni. Azon egészen kitört a láz; forró volt a homloka, de arca még akkor is fehér. Nem volt öntudatánál. Az egész temetkezési előkészületekből nem tudott semmit.
- Így már jól van! - monda Timár, s azzal fogta a festékesbögrét, és nekiállt a koporsófödélnek, ráfesteni Trikalisz Euthym nevét és halála napját szép cirill betűkkel. A négy szerb legény ott állt a háta mögött, és szótagolta, amit ír.
- No, fess rá te is egy betűt, míg én dolgom után látok! - kínálá a pamacsot az egyik bámészkodónak. Az kapott rajta, hogy tudományát bebizonyíthatja, s olyan X-et pingált a deszkára; amilyent csak valaha S-nek olvastak a szerbek.
- Látod, milyen szépen tudsz - magasztalá a betűfestőt Timár, s aztán egy másikat kínált meg vele. - Derék fiú vagy te is. Mi a neved?
- Berkics Józó.
- Hát téged hogy hínak?
- Jaksics Mirko.
- No, isten éltessen sokáig. Igyunk együtt egy pohár sligovicát.
Az megtörtént akadály nélkül.
- Engem pedig Mihálynak hínak, a másik nevem hozzá "Timár". Jó név, ha akarom, magyar, ha akarom, török, ha akarom, görög. Csak híjatok Mihálynak.
- Zbogom Mihály!
Hayna 2012.01.20. 11:22:03
@Hayna: A halott kinn feküdt a födözeten, leterítve egy tiszta lepedővel; ez volt a szemfödél.
Estefelé azt mondá Mihály az embereinek, hogy ő most feküdni megy, mert már két éjjel nem aludt; a hajót csak vontassák, amíg tökéletesen be nem sötétedik, akkor vessenek horgonyt.
Pedig még ezen az éjszakán sem aludt; ahelyett, hogy saját kabinjába ment volna, Timéa lakrekeszébe lopózott, s az éji lámpát elrejtve egy üres ládába, hogy a világa ki ne lássék, egész éjjel ott ült a leány ágya mellett, és leste annak lázálmait, s az előre elkészített hideg vízzel borongatá forró tagjait. A szemeit le nem hunyta egy percre.
Jól hallotta, mikor a horgonyt levetették, s a hajó megállt, s azután elkezdett a hullám ismét locsogni a hajó párkányai körül. A födélzeten még sokáig dödörögtek a férfiak, s aztán lassankint lefeküdtek aludni.
Hanem éjféltájon hallá, mintha valami tompa tárgyat ütnének kalapáccsal.
- Ez egy szeg feje, amire egy darab posztót tettek! - mondá magában.
Aztán egy nehéz zuhanás következett, valami vízbe hulló nagy tárgy loccsanása.
Azután elcsendesült minden.
Mihály megvárta ébren, míg megreggeledett, s a hajó ismét megindult. Mikor egy órányira haladtak, akkor előjött a kabinból. A leány csendesen aludt, s forrósága megszűnt.
- Hová lett a koporsó? - ez volt Mihály első szava, amint kilépett.
A szerb legények dacosan léptek eléje.
- Azt megterheltük kővel, s a halottal együtt a vízbe dobtuk, hogy nekünk azt sehol a mi partunkon el ne temethessétek, senkit szerencsétlenné ne tegyetek.
- Mit tettetek, gonosztevők! Hisz ezért most engemet majd előfog a vármegye; számon kérik az eltűnt utazót; még rám fogják, hogy én sikkasztottam el. Most nekem erről adjatok írást, hogy ti tettétek. Melyiketek tud írni?
Persze hogy egyik sem tudott írni.
- Hiszen te, Berkics meg te, Jaksics, még segítettetek is nekem a koporsófödélre betűket írni.
Kiderült az önvallomásokból, hogy ki-ki csak éppen azt az egy betűt tudja leírni, azt is csak éppen deszkára és pamaccsal.
- No jól van. Akkor elviszlek benneteket magammal Pancsovára, s majd ott az óbester előtt élőszóval tanúskodhattok mellettem. Az majd kivallat, ne féljetek!
Erre a fenyegetésre rögtön megtanult írni nemcsak ez a kettő, de még a másik kettő is. Azt mondták, hogy inkább adnak bizonyítványt, csak ne vigye őket Pancsovára.
Mihály tintát, tollat, papírt hozott elő, s a hajófödélnek nekihasaltatva az egyik írástudót, tollába mondta a bizonyítványt, melyben elismerik, hogy ők a meghalt Trikalisz Euthymot éjjel, mikor a hajósszemélyzet aludt, annak tudta és hozzájárulása nélkül, a jégesőtől féltükben, a Dunába vetették.
- Írjátok alá a neveiteket. S ki hol lakik? Hogy ha bírói vizsgát küldenek ki, rátok találhasson a hadnagy.
Az egyik tanú odaírta, hogy ő "Karakaszalovics Ixa", lakik "Gunerovácon"; a másik, hogy ő "Stiriopica Nyego", lakik "Medvelincen".
S azzal nagy komolysággal elváltak egymástól; Mihály is megállta, meg az a négy is, hogy egymás szeme közé nem nevettek.
Azzal kitétette őket Mihály a partra.
...Ali Csorbadzsi ott nyugodott már a Duna fenekén, ahova maga kívánkozott.
Estefelé azt mondá Mihály az embereinek, hogy ő most feküdni megy, mert már két éjjel nem aludt; a hajót csak vontassák, amíg tökéletesen be nem sötétedik, akkor vessenek horgonyt.
Pedig még ezen az éjszakán sem aludt; ahelyett, hogy saját kabinjába ment volna, Timéa lakrekeszébe lopózott, s az éji lámpát elrejtve egy üres ládába, hogy a világa ki ne lássék, egész éjjel ott ült a leány ágya mellett, és leste annak lázálmait, s az előre elkészített hideg vízzel borongatá forró tagjait. A szemeit le nem hunyta egy percre.
Jól hallotta, mikor a horgonyt levetették, s a hajó megállt, s azután elkezdett a hullám ismét locsogni a hajó párkányai körül. A födélzeten még sokáig dödörögtek a férfiak, s aztán lassankint lefeküdtek aludni.
Hanem éjféltájon hallá, mintha valami tompa tárgyat ütnének kalapáccsal.
- Ez egy szeg feje, amire egy darab posztót tettek! - mondá magában.
Aztán egy nehéz zuhanás következett, valami vízbe hulló nagy tárgy loccsanása.
Azután elcsendesült minden.
Mihály megvárta ébren, míg megreggeledett, s a hajó ismét megindult. Mikor egy órányira haladtak, akkor előjött a kabinból. A leány csendesen aludt, s forrósága megszűnt.
- Hová lett a koporsó? - ez volt Mihály első szava, amint kilépett.
A szerb legények dacosan léptek eléje.
- Azt megterheltük kővel, s a halottal együtt a vízbe dobtuk, hogy nekünk azt sehol a mi partunkon el ne temethessétek, senkit szerencsétlenné ne tegyetek.
- Mit tettetek, gonosztevők! Hisz ezért most engemet majd előfog a vármegye; számon kérik az eltűnt utazót; még rám fogják, hogy én sikkasztottam el. Most nekem erről adjatok írást, hogy ti tettétek. Melyiketek tud írni?
Persze hogy egyik sem tudott írni.
- Hiszen te, Berkics meg te, Jaksics, még segítettetek is nekem a koporsófödélre betűket írni.
Kiderült az önvallomásokból, hogy ki-ki csak éppen azt az egy betűt tudja leírni, azt is csak éppen deszkára és pamaccsal.
- No jól van. Akkor elviszlek benneteket magammal Pancsovára, s majd ott az óbester előtt élőszóval tanúskodhattok mellettem. Az majd kivallat, ne féljetek!
Erre a fenyegetésre rögtön megtanult írni nemcsak ez a kettő, de még a másik kettő is. Azt mondták, hogy inkább adnak bizonyítványt, csak ne vigye őket Pancsovára.
Mihály tintát, tollat, papírt hozott elő, s a hajófödélnek nekihasaltatva az egyik írástudót, tollába mondta a bizonyítványt, melyben elismerik, hogy ők a meghalt Trikalisz Euthymot éjjel, mikor a hajósszemélyzet aludt, annak tudta és hozzájárulása nélkül, a jégesőtől féltükben, a Dunába vetették.
- Írjátok alá a neveiteket. S ki hol lakik? Hogy ha bírói vizsgát küldenek ki, rátok találhasson a hadnagy.
Az egyik tanú odaírta, hogy ő "Karakaszalovics Ixa", lakik "Gunerovácon"; a másik, hogy ő "Stiriopica Nyego", lakik "Medvelincen".
S azzal nagy komolysággal elváltak egymástól; Mihály is megállta, meg az a négy is, hogy egymás szeme közé nem nevettek.
Azzal kitétette őket Mihály a partra.
...Ali Csorbadzsi ott nyugodott már a Duna fenekén, ahova maga kívánkozott.
Hayna 2012.01.20. 11:24:16
A kapitány toporzékolt, és kolerikus kacagással köhögött dühében, mikor azt az írást elolvasta, visszadobva azt Timárnak.
- No ez átkozottul szép dolog! A felfedezett szökevény meghalt, azzal beszélni nem lehet; a pap nem engedi földbe tenni; a parasztok belelökik a vízbe, s akkor adnak egy bizonyítványt, aláírva két olyan nevet, amit soha ember nem viselt, két olyan falu nevével, ami soha nem volt a világon. A szökevény elvész a Duna fenekén, s most én akár nekiálljak Pancsovától Szendrőig egy gereblyével végigkaparászni az egész Dunát, akár elinduljak keresni két gazembert, akik közül az egyiket Karakaszalovicsnak, a másikat Stiriopicának csúfolják. A hajóterhet pedig a szökevény azonosságának bebizonyítása nélkül le nem foglalhatom. No, ezt jól adta ön, biztos úr! Ezt jól csinálta ön ki! És mindenről írást hozott. Egy, kettő, három, négy. Fogadom, hogy ha annak a kisasszonynak a keresztlevelét kérném, még azt is elő tudná adni!
- Ha parancsolni fogja.
Azt ugyan nem tudta volna előadni Timár; de tudott egy olyan bamba birkapofát csinálni a kapitány előtt, hogy a kapitány nagyot csóvált a fején; kegyetlenül felkacagott, s aztán megveregette Timár vállát.
Remélem, ráismertél. Már rég el kellett volna olvasnod :)
- No ez átkozottul szép dolog! A felfedezett szökevény meghalt, azzal beszélni nem lehet; a pap nem engedi földbe tenni; a parasztok belelökik a vízbe, s akkor adnak egy bizonyítványt, aláírva két olyan nevet, amit soha ember nem viselt, két olyan falu nevével, ami soha nem volt a világon. A szökevény elvész a Duna fenekén, s most én akár nekiálljak Pancsovától Szendrőig egy gereblyével végigkaparászni az egész Dunát, akár elinduljak keresni két gazembert, akik közül az egyiket Karakaszalovicsnak, a másikat Stiriopicának csúfolják. A hajóterhet pedig a szökevény azonosságának bebizonyítása nélkül le nem foglalhatom. No, ezt jól adta ön, biztos úr! Ezt jól csinálta ön ki! És mindenről írást hozott. Egy, kettő, három, négy. Fogadom, hogy ha annak a kisasszonynak a keresztlevelét kérném, még azt is elő tudná adni!
- Ha parancsolni fogja.
Azt ugyan nem tudta volna előadni Timár; de tudott egy olyan bamba birkapofát csinálni a kapitány előtt, hogy a kapitány nagyot csóvált a fején; kegyetlenül felkacagott, s aztán megveregette Timár vállát.
Remélem, ráismertél. Már rég el kellett volna olvasnod :)
Admiralilles · http://kalandokanagyvarosban.blog.hu 2012.01.23. 19:18:32
Most ezt csak azért nem moderálom ki, mert már úgysem olvassa senki a blogot. Csak te. És akkor miért ne legyen gyereknap?
AnNe 2012.04.14. 23:16:55
Három napig voltam "szellemi kómában" a Tortúra után... Brutális volt,én is nagyon féltem, zseniális.
1nnervision 2012.04.26. 13:48:25
Jó, hogy rátaláltam erre a blogra...
Mindenképp meg kell szereznem a Tortúrát!!
Eddig 1X volt szerencsém ilyen tulajdonságokkal bíró könyvhöz (Erdő Köztársaság)
Szóval az Erdő Köztársaság óta keresek egy olyan könyvet aminek elolvasása után 1 órával is ugyanott, ül az ember egy helyben és átitatja a wtf hangulat,majd még hónapokig a könyv hatása alatt van.És a könyv szellemi adalékaitól megrészegülten szemléli a világot :)
Mindenképp meg kell szereznem a Tortúrát!!
Eddig 1X volt szerencsém ilyen tulajdonságokkal bíró könyvhöz (Erdő Köztársaság)
Szóval az Erdő Köztársaság óta keresek egy olyan könyvet aminek elolvasása után 1 órával is ugyanott, ül az ember egy helyben és átitatja a wtf hangulat,majd még hónapokig a könyv hatása alatt van.És a könyv szellemi adalékaitól megrészegülten szemléli a világot :)
Admiralilles · http://kalandokanagyvarosban.blog.hu 2012.04.27. 17:59:18
@1nnervision: bookline.hu/search/oldbooks.action?ca=SEARCH&descId=93978
könyvtárosreflex dolgozik.
Cserébe rákerestem az Erdő Köztársaságra. Jól hangzik, szerintem elolvasom valamikor. Köszi a tippet.
könyvtárosreflex dolgozik.
Cserébe rákerestem az Erdő Köztársaságra. Jól hangzik, szerintem elolvasom valamikor. Köszi a tippet.