A negyedik résznél tartok (Varjak Lakomája). Azt kellett észrevennem, hogy abban a világban sem becsülik meg a mezőgazdaságot, illetve a termelőket. Itt nem arra célzok, hogy adjunk irreális támogatásokat, hogy tovább működhessenek veszteségesen. Most a társadalmi elismerésről beszélek, a közösségi vállon veregetésről. Az elismerés helyett csak lenézést kapnak. Mondjuk elég jól leszarják, így is kell, de nekem azért ökölbe szorul a kezem, amikor a hiperértelmiség beszélgetését elcsípem a villamoson, miszerint: „Állatokat tartanak, aztán levágják őket? Pfúj, bazzeg!” vagy „És ott növelik a kukoricát? Ne má, ez olyan cikis!”
Az ilyen embereket bezárnám három hétre egy raktárba, ami tele van rakva a legtrendibb cuccokkal. Lenne ott tunningverda, meg Dolce Gabbana, tutimenő mac, iPod, életre elegendő műköröm és starbucks-pohár. Figyelném, hogy mikor teszik fel maguknak a kérdést: „És mit eszünk?” aztán röhögnék az arcukon, amikor rájönnek, hogy nem nagyon.

Ez nagyban kapcsolódik a témához.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.