Reggel munkába indultam, mint a legtöbb reggelen. Az udvarra érve azt láttam, hogy három ember ül egy lépcsőn. Nem szólnak, csak gubbasztanak. Közmunkások? Vagy takarítók? Aztán látom, hogy pár méterre tőlük van két rendőr. Már értem, biztos betörők. Utána láttam, a rendőröktől nem nagyon távol egy pár fekete cipő. A cipők lábakban folytatódtak, azok pedig egy letakart testben végződtek. Kikerekedtek a szemeim. A „felismerés” pillanatában jött a képbe a két helyszínelő. Egy picit kiakadtam így kora reggel. Miért halt meg azaz ember? Mi történt? Miért nálunk? Hogyan és mikor? Miért kellett ezt nekem látnom? Nem dughatom a fejem a homokba? És ez csak a bennem kavargó kérdések egy nagyon kicsi része. Még jó, hogy itt kiírhattam magamból. És az is jó, hogy legalább vér nem volt.

Szerintem ma egész nap az élet és a halál fog a fejemben küzdeni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.