Tegnap délután futólépésben mentünk haza a szigetről, mert az egy-egy sör rettenetesen ki akart jönni. Szerencsére elég szemfüles voltam és észrevettem egy korláthoz kötözött kék lufit. „De jó lenne elvinni azt a lufit” – mondtam, mire Ívi nemes egyszerűséggel odanyúlt, letépte és ideadta. Ez után is gyorsan mentünk, mert majdnem robbant a hólyagunk, de már volt egy lufim és mosolyogtam. Az út felénél tarthattunk, amikor rájöttem, hogy ez héliumos!
Amint hazaértünk - a pisilés után – kötöttem rá egy hosszú cérnát, kiterültem az ágyban és néztem, hogy emelkedik a plafonig. Aztán lehúztam magamhoz, majd újra emelkedés. Ívi csak röhögött rajtam, mindaddig, míg helyet nem cseréltünk. Akkor ő csinálta ugyanezt. Ez volt a Boldogság Kék Lufija.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.