Mi a lét? Volt már olyan veletek, hogy ültök otthon, vagy akárhol és egyszer csak tudatosul bennetek, hogy léteztek? Vagytok. Abban a testben, amiben. Bentről néztek kifele. Kaptatok egy bábut a világmindenségtől, amit felállítottak a startmezőre és dobhattok az n-oldalú kockával. Elértek a célig? Az hol van egyáltalán? Sőt, van-e egyáltalán? És mik a játékszabályok?
Én úgy képzelem, hogy ezen a felismerésen valamilyen formában mindenki átesik.
Nem tudom, hogy hány éves lehettem, szerintem úgy tíz körül, franc emlékszik. Ültem otthon a nappaliban, a fotelben, ami szemben van a tévével. Szerintem nem volt bekapcsolva, én is csak voltam. Ücsörögtem. Az még rémlik, hogy sütött a nap, de ettől még akármilyen évszak is lehetett. Hirtelen jött, azon kaptam magam, hogy ezt mondogatom halkan, talán ki sem mondtam, csak a fejemben: „Én vagyok! Én Én vagyok!”
Azóta úgy gondolom, hogy ez mindenkinek az életében eljön vagy eljött. Előbb vagy utóbb, de mindenki rádöbben, hogy ő egy személy, entitás, lélek, nevezzük aminek akarjuk.
Ez mind egy számomra érdekes metafizikai kérdés kapcsán vetődött fel. A Rixi. Mi elég megengedő gazdik, illetve szülők vagyunk a nyuszinkkal. Csak végszükség esetén tántorítjuk el a tennivalóitól, ha például elektromos vezetéket rág, zabálja a vakolatot vagy az ágyneműt. Amúgy csinálhat bármit, megdicsérjük érte. Hálásak vagy már azért, hogy létezik. Én azt szoktam mondani neki, hogy: „Igen drágám, csináld csak! Úgy! Igen!” - igen, ezt arra, hogy van. És szoktam azt is, hogy: „Mindig csak azt csináld, amit éppen csinálsz! Se többet, se kevesebbet!” Illetve: „Csak ott legyél, ahol éppen vagy, ne máshol!”

A metafizika átfogó tanulmányozása mindannak, ami a tudás, a magyarázat és a létezés rendjében fundamentális jelentőségű, a valóság tanulmányozása.

Mi az, ami létezik? Mi a létező?

És ez gondolkodóba ejtett. Köztudott, hogy ez a nyuszi rossz. Egy gonosz kis szemétláda, akinek lételeme az, hogy keresztbetehessen. Mint amikor sietek munkába, őnagysága meg elszalad a bilire. Addig nem indulhatok míg nem végez, mert be kell csukni, viszont nem is rángathatom le onnan, mert az mégis milyen dolog már? Gondolj csak bele, hogy mi lenne, ha veled tennék ezt! Tehát azt aláírhatjuk, hogy ez egy gonosz kis teremtés. Nemrég szörnyű félelem környékezett meg! Mi van, ha érti amit mondok és továbbmegyek, jellemének megfelelően cselekedik? Én azt mondom neki, hogy: „Csak ott legyél, ahol éppen vagy, ne máshol!” Erre ő minden áron ellentétesen viselkedik és egyszer csak elhatározza, hogy máshol lesz, mint ahol van! Valami, ami nem ott van, ahol. Ez olyan metafizikai ficamot okozhat, mint elképzelni az egykezes taps hangját. Szerintem megjósolhatatlanok a következmények. A természet rendje megkérdőjeleződik. A lét nemlétté válik? Minden és mindenki kifordul önmagából a szó szoros értelmében? Vége lesz a világnak? Vagy simán kapunk egy teleportáló dimenziónyulat*? Esetleg nem történik semmi?
Egy biztos, én figyelni fogok!

 
*: Miért ismeri ezt a szót a szövegszerkesztő?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.