Visszatérés
2010.09.07. 09:16
Ívi visszatért, ahogy én is az életbe. Vasárnap reggel érkezett. Másnapos voltam, de azonnal el is felejtettem, amint megláttam lebarnult pofiját. Azóta megint megvagyok, minden szép és jó, sőt tegnap még a munkában is vidám voltam. Ívi tegnap úgy ment munkába, hogy ennyi. Ha nem kap fizetést (ami már két hónapja esedékes) akkor felmond. Még mindig ez a helyzet, csak nem mindegy, hogy mikor és mennyi pénzt kap. Volt már egy ilyesmi bejegyzés, hogy [inkompetens, ostoba, mocsadék, gonosz, rosszindulatú, gereblye, seggfej, pofátlan, kétszínű, agyhalott, tirpák, szarházi, anyaszomorító, génhulladék, tufa, kretén, megjátszós, keménykedő, nyomorék, senkiházi] az ottani vezetőség. Most is kitettek magukért. Adja Ívi az azonnali hatállyal felmondást, amiben benne van, hogy ma kéri a fizetését illetve a kilépőpapírokat, erre elkezdenek ott előtte agyalni, hogy: „engedjük?” meg „kifizessük?”
Erre Ív:
- Ez nem így működik.
- Mert?
- Munkatörvénykönyve akárhányadik szakasz.
- Nem azt kell nézni!
- ???
Mit képzelnek ezek? Hogy ez Vam SzarDesign Bolygó, ahol más törvények uralkodnak? Bocsánat, ez is Magyarország része. Csak az a baj, hogy leszarják, így is van már hetven peres ügyük. Gondolom sejtitek miért. Mert egy [ide illeszd be a fenti felsorolást] banda. De nézzük a jó oldalát, Ívi beléphet Facebookon az Akik dolgoztak a SzarDesignak – csoportba. Mert van ilyen. Na, ott megint csak pici szitkozódás megy, mert a vezetőség két [megint illeszd be].
Valami felett elsiklottunk. Miért voltam én vasárnap másnapos? Azt nem nehéz megválaszolni, hogy szombaton ittam, de mit? Miért? Hol? Hogy? Kivel? Van valami jó sztori?
Kedves munkatársaimmal voltam házibuliban. Fényt ittunk, sokat. Jó volt. Eredetileg nem akartam elmenni, mert mindig hülyét csinálok magamból, köszönhető annak, hogy a kedves kollégák nem épülnek le annyira, mint én. Végül elmentem, hogy addig se magányoskodjak. Most is volt kaland. Az albiban volt egy bezárt ajtó. Szóba került, hogy be kéne jutni, mert akkor oda még le lehet dőlni aludni. Szó szót követett, basztatás basztatást, hogy: „Csíra, úgyse tudná betörni”. Ez részegnek olyan, mint veres posztó a bikának. Tehát betörtem egy ajtót. Kibaszott jó érzés volt. Az erő, a hatalom, az akadályok leküzdése. Ez tartott úgy négy és fél másodpercig, aztán nagyon rossz érzés volt, hogy állat módjára viselkedtem és kárt okoztam. Még mindig rossz érzés. Ha ezt olvassátok, akkor bocsánat megint. Az vigasztal, hogy már rendbe hozták, nem lett nagy baj, nem én vagyok az egyedüli hibás és hogy van már ennél nagyobb bajuk is, mert csőtörés van náluk. Ennek az utolsónak igazából nem örülök, mert az nem jó, ha barátainknál baj van, de értitek. Remélem. Inkább megyek, mielőtt több marhaságot hordok össze. Hamarosan tényleg írok az olvasmányélményeimről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dittike 2010.09.07. 20:25:06
Amikor már te is ajtókat törsz be. Egyébként úgy tűnik a bejegyzésből, hogy a társaságban te bírod a legkevésbé a piát!
Hát hova fajul a világ???
