Laci (London) itt volt, mert megnézték az albit, ahova költözni fognak most szombaton! Én végeztem a munkával, felhívtam és mondta, hogy Akácfában vannak. Tökéletes. Gyorsan kértem egy sört és dumáltunk, milyen volt a kalandja. Aztán nagy nehezen rávettem, hogy rúgjunk be, mint a mocskos élet. Nem szeretem a Jagermeistert. Kétszázhúsz forintér szeretem a Jagermeistert. Nem tudom, hogy mennyit ihattam, de nem keveset. Szokásos ökörködés és marhaságok összehordása volt a program, majdnem lett egy kis bunyó is, de semmi komoly. Aztán megjelent még két ismerős, Fefe és Lili. Há! Mindkettőjük neve duplaszótagból áll. De érdekes. Megrohamoztunk még egy gyorskajáldát. Hirtelen felindulásból vettem tíz sajtburgert. Ne kérdezzétek, miért, nem tudom. Nem is fogom megtudni, de legalább ti sem!
Lemorzsolódott a társaság. Laci nálam töltötte az éjszakát, de előtte még megnéztem a képeket, amiket csinált. Megittam öt pohár vizet, elmormoltam egy imát a Másnaposság Istenének és háromkor lefeküdtem aludni. Talán ez az oka, hogy ma nem volt semmi bajom egy minimális szédelgésen és fáradtságon kívül. Köszönöm Istenem, mert ma meló volt. Az volt a terv, hogy elugrok még egy pókerpartiba, de a fáradtság. Pedig nagy kedvem lett volna hozzá.
Valamikor írok az olvasmányélményeimről, mert vannak, meg régen volt már és tudom, mennyire kedvelitek. Szép álmokat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.