Köszönöm az építő és kevésbé építő hozzászólásokat. Sokat segítettetek, remélem ezt a gyakorlatban is tudjuk majd kamatoztatni.
A hétvége módosult, például elnapoltuk az ostromot, de a Szigeten teljes erőbedobással megjelentünk. Jó volt a koncert, csak sokra nem emlékszünk, mert nagy volt a tömeg, érdemben nem lehetett koncentrálni a látottakra/hallottakra. Mindenképp meg kell majd szereznünk a koncertfelvételt. Ami viszont lényeges, hogy vége lett a Kispálnak. Most nem írom le a történetüket, meg hogy mit tettek le az asztalra, mert azt már rengetegen megtették helyettem. Inkább azt írom le, hogy milyen hatással voltak az életemre. Mert voltak!
Nem mondom, hogy az első rajongójuk voltam, de hogy a legelején már hallottam őket, az biztos. Legidősebb bátyám Pécsen volt egyetemista. Igen, innen elég egyértelmű, hogy másolt Kispál kazikkal jött hétvégente. Én még szerintem magam alá szartam, amikor már Hallottam. Igen én hallottam. Nem hallgattam, hanem hallottam és talán túlzottan a szövegekre figyeltem. „Jönni fog egy lovas…”, „Holnap jön egy óriás, téged megesz, engem elás…” Ezektől a számoktól még ma is összerezzenek, talán még rosszakat is álmodtam. Egy kiskölyök számára ezek nem olyan szívmelengető szövegek, mint amilyeneket hallania kellene. Ezek után inkább békén hagytam ezt az együttest, míg az sem bántott engem. Néhány jobb számot dudorásztam, ha épp elcsíptem valahol, de semmi komoly. Aztán jött a fősuli és jött Ívi. Neki a kedvenc zenekara… volt. Velem is megszerettette, bár, mindig is tudtam, hogy rajongásban sosem érhetem utol. Nem egy, nem két koncertre együtt mentünk, ha megszólalt a Jönni fog egy lovas picit erősebben fogtam a kezét és ennyi. Ívi szája lebiggyedt tegnap, amikor olvasgatta a cikkeket az eseményről. Szerintem most realizálódott benne, hogy Game Over. Jó kis dolgokat műveltek, pláne színpadon. Kár értük, de legalább nem váltak önmaguk paródiájává. Tudni kell abbahagyni, ezért tiszteljük például Bill Wattersont is. Nem lesz új, de legalább nem üres kézzel hagytak itt minket.
Vissza a Szigetre. Koncert után még bennünk volt a boogie, ezért ráittunk, roptunk egy picit valami szarra, aztán megtaláltuk az EnikőParty-t. Ami egyeseknek JucusKoncert. Fasza zenék, minimális átkeverés. Jóformán egy DjWinamp volt, de nem foglalkoztunk vele. Nagyon sokat táncoltunk, részegek voltunk és vidámak. Rég voltam így Szigeten mert mindig kijózanodtam idő előtt. Nem tudom, hogy mit műveltünk most, de úgy maradtam. Összességébe megérte. Bőven. Fasza volt.
Tegnap regenerálódtunk a Velencei tónál. Erről inkább nem írok mert nem volt semmi váratlan, talán csak annyi, hogy jobb az a hely, mit gondoltam. Szerintem megyünk még valamikor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.