Egyszer nem találkoztunk. Azt hittem, hogy már összefutottunk, de nem. Kevertem is egy csomó emberkével, de végül kinyomoztuk, hogy egy szót nem váltottam vele. Csak hallottam. Hallottam, hogy van egy bandája. Meg hogy jó arc. És hogy Horvátba menet mi volt. Mindenben benne volt, csak a véletlen hozta úgy, hogy nem találkoztunk. Bírtam volna.
...

De ezt hagyjuk a picsába. Nem ismertem, nem lenne szabad propagandát csinálni belőle. Nem is teszem. Csak annyit mondok, hogy átérzem a fájdalmatokat. Ma reggel, amikor olvastam Egyik Laci barátom összefoglalóját a történtekről, hogy hogyan élte meg egy barát végleges és visszafordíthatatlan elvesztését - amin még biztos hogy nem tette túl magát – könnyes szemekkel indultam munkába. Pedig egyszer nem találkoztunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.