Lehorzsolt könyökök. Szétvagdosott ujjbegyek. Fáradtság, émelygés. Legalább hányingerem nincs. Az éjszaka megjártam. Vagyis megjártuk az éjszakát. Ez történik, ha elmegyünk inni a két Lacival. Lacik két őrült seggfej. Tegnap az ő névnapjukat ültük meg. Kocsmázni nem akartunk, itthon meg unalmas, ezért a szabadot választottuk. Vettünk pár sört és volt egy üveg teás vodkánk. (Még nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e. Ízlett, de nem merem megkedvelni, mert akkor azonnal kivonnák a forgalomból.) Fel akartunk menni a Gül Baba kilátóhoz, de egy utcával eltévesztettük a helyet. Egy mini parkban kötöttünk ki, ahol talán még jobb is volt a kilátás. A park közepén volt egy kábé három méter magas szobor. Olyan volt, mint egy kocka, csak a belsejében állt egy pöcsös faszi. A Lacik igazi műértőként járták körbe. „Két sör és meglesz!” – mondta Laci.
Majd pliksz-ssszzz. Iszogattunk, dumáltunk, röhögtünk, és élveztük a kilátást a sötétben. Majd miután a pia kezdett elfogyni, megrohamozták a szobrot. Igen, felmásztak rá. Ők ilyenek. Végül én is feljutottam – lehorzsolt könyök, mivel az első támadásom csúfos buktával végződött – és ott fogyasztottuk el a vodka végét, amit Ívi adott fel nekünk. Az üveget a csúcson hagytuk, ez volt a mi zászlónk. Nagyon fiatalnak éreztem magam. Ezért jó Lacikkal inni. Legalábbis ezekkel a Lacikkal.
Hogy mi vágta szarrá az ujjaimat? Holnap megtudod.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.