Először a legutóbbi bejegyzéssel kapcsolatban élnék egy korrigálással. Nem húztam le tökös csávó módjára a maradék fröccsöt, nem gyűrtem össze a poharat és nem dobtam le. Ha jól emlékszem az érdemi kommunikáció során végig a kezemben volt az ital, hogy abból merítsek bátorságot. Ezen kívül minden megfelel a valóságnak, természetesen minden, ami a Mi-lett-volna-ha-gép bekapcsolása előtt történt. Mert az egy másik valóság.
És még egy dolog Badacsonnyal kapcsolatban, amit elfelejtettem megemlíteni. Aztán ígérem, lemászok a témáról. Tehát: bugáztunk egy étlapot. Nem direkt volt. Tudjátok milyen az, ha az ember részeg. Néhány dolog kifejezetten jó ötletnek tűnik. És ilyenkor nem is mérlegelünk, mert ilyenkor a tettek beszélnek. Valószínűleg ezért nem szabad részegen kaszinó közelébe menni. Vagy pont ezért tanácsos, nem tudom. Részegen van a legtöbb megcsalás. Meg szerintem így van Ívinek már két utcaköve is, amiket ajándékba kapott tőlem. Mindenkinek vannak ilyen történetei (mármint mindenkinek, aki iszik) és ezek igen jó történetek. Mondhatnánk, ezek a történetek fent vannak a Miért igyunk? 10-es listán is. Ezt egyszer össze kéne állítani, természetesen egy kocsmában.
Vissza a jelenbe, hazaértünk. Fáradtak és elcsigázottak vagyunk, de szereztünk jobbnál jobb kajákat, meg játszottunk apró, leheletnyi, pajkos ám még esetlen kiscicákkal. És nem utolsó sorban találkoztunk Ívi családjával is. Kellemes, tartalmas hétvégét tudhatunk magunk mögött (leszámítva egy hányást, amit a zsírtúladagolásnak tudok be), csak egyvalamit nem értek. Miért ilyenkor hív minket mindenki, hogy csináljunk valamit? Amikor itt is írtam, hogy nem leszünk itt? Itt nekem valami nagyon gyanús. Igazából mindegy, mert nem várhatom el senkitől, hogy észben tartsa a szarságaimat.
Jöjjön némi olvasmányélmény. Bepörgettem Pratchett: Gördülő kövek című munkáját. Nem csalódtam. Ebben nem lehet. Sziporkázó humor. Mit mondhatnék még? Ízelítésképp álljon itt két idézet ettől a bácsitól. Nem ebből a könyvéből, de ebben is voltak ilyen kaliberű dolgok.

„Azt mondják, mielőtt meghalsz, minden lepereg a szemed előtt. Ez igaz is. Ezt hívják életnek.”

„A fény azt hiszi, gyorsabb mindennél, de téved. Mindegy, milyen sebesen száguld a fény, mindig azt fogja találni a végén, hogy a sötétség ért oda elsőnek és rá vár.”

Egy zseni. Van még egy Pratchettem, a Hölgyek és Urak, de ez igényel némi előtanulmányt. Jelenleg Az Úton vagyok. Cormach McCarthy: The Road. Láttam már a filmet, viszont nemrég kölcsönkaptam egy barátomtól angolul. Nagyot üt így is és könnyebb a szövege, mint az American Godsé volt.
Törlesztek még egy adósságot, amit megígértem. Vajon mi lesz az? Képregény vagy hétvégézés? Hétvégézés vagy képregény? Hujujúj, de izgatott mindenki. A nyertes a hétvégézés. Ezért cserébe lesz két hét múlva egy képregényes gigafrissítés, ahol kiteszek magamért. Nagyon keveset írok képregényekről, ahhoz képest, hogy mennyire szerves része életemnek. De erről később.
Hétvégézés. Nem nagy szám, pláne így, hogy már ennyire felcsigáztalak benneteket. Amolyan kis hülyeség, ami nálunk létezik.
Biztos ismered azt az érzést, amikor felkelsz egy hétfőn, kedden vagy igazából bármelyik nap, amikor dolgoznod kell menni. És akkor azt is ismered, hogy „Naaaa, csak még öt percet!”. Mi ezt továbbfejlesztettük. Felülünk az ágyban, kiengedjük a nyuszit, fekszünk, beszélgetünk, úgy teszünk, mintha hétvége lenne. Aztán persze jön a kapkodás, meg a rohanás a villamoshoz. Itt jegyezném meg, hogy ilyen nálam még mindig nincs. Ballagok, késésben vagyok, ott van előttem a villamos, amit elérnék, ha futnék. Erre csak megyek tovább a kis tempómban és reménykedek, hogy szerencsém lesz – persze sosincs. Nem visz rá a lélek, hogy reggel fussak, hogy beérjek a munkába. Ez olyan lenne, mint ha oda akarnék érni. Nevetséges. Ezt a kis adalékot leszámítva akkor meg is magyaráztam, hogy mi az a Hétvégézés. Mindenképp próbáld ki, mert nagyon jó móka tud lenni. Pláne amikor rászóltok a másikra, hogy: „Elég a hétvégézésből!”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.