Most ilyen izékről fogok írni. Behatásokról. Élményekről. Kalandok? Nem. Fáradt vagyok, de írni akarok. Nem találom a szót. Mindegy, egy könyvről és egy filmről. A könyv, az Amerikai Istenek, amit végre sikerült kiolvasnom. Mérföldkő, mert az első angol könyv, amit kiolvastam. Hatszáz oldal volt és élveztem. Röviden összefoglalva: Az istenek köztünk élnek, de nem itt, hanem Amerikában. Ugyanis a bevándorlók nem csak a pereputtyukat meg a hülye szokásaikat és a fűszeres ételeiket vitték, hanem az isteneiket is. Teltek az évszázadok, a bevándorlókból amerikaiak lettek és elhagyták a régi isteneket. Helyettük az újak felé fordultak. Kik az új istenek? A technika, bankkártya, autók, rák, stb. Kedvencem a tévé, amikor dumál a főszereplővel valami elbaszott sorozat szereplőjén keresztül. Nem idézem szó szerint, mert nincs nálam a könyv, meg angolul olvastam

-          A készülék az oltár, ahol nekem áldoznak az emberek.

-          És mit?

-          Általában az idejüket, néha egymást.

Ezt azóta is mondogatom mindenkinek. Elkalandoztam. Tehát a régi istenek szarul élnek taxisofőrként, hentesként, szélhámosként. Próbálnak megmaradni, és bánkódnak, hogy bezzeg régen, miközben az újjak limuzinnal furikáznak. Hidegháború. Ebbe csöppen bele Shadow, frissen szabadult emberünk, akit pár nappal előbb engednek ki, mert meghalt a felesége. De kúrva jó neki. Amikor egy félszemű faszi munkát ajánl neki, mi mást tehetne, mint elvállalja. És indul a móka. Keresztül - kasul Amerikán, leginkább a kisvárosokra és a roadside attractionokra koncentrálva. Hangulat az van. A könyv közepénél elkezdtem félni, hogy túl sok a szar véletlen, de végére kiderül, semmi sem történt véletlenül! És ez jó. Meg úgy az egész urbán mitológia, a poénok ütnek, de szerintem a legerősebbek a karakterek. Kötelező mindenkinek, csak nehéz megszerezni.
A film nem nagy újdonság, de én nem rég pótoltam be. Ez a Másnaposok. Kezdjük ott, hogy nem szeretem a vígjátékokat. Amiket mostanában toltak (lásd Adam Sandler és köcsögségei) nagyon nem hatottak meg, ki is ábrándultam a műfajból. Erről csupa jót hallottam, a címből ítélve isznak is, hát gyerünk. Röhögtem. Sokszor és nagyon. Annyira egyszerű az alapszituáció és annyira jó, hogy az már fáj. Négyen bebasznak, hárman felkelnek és nem emlékeznek semmire. Minden szétbaszva, a hotelszobában találnak egy tigrist, meg egy babát, a haverjuk meg sehol. Jön a fájdalom, a hányás meg a sok kérdés. Ami legjobban tetszett, hogy meg tudott lepni. Nem volt kiszámítható, amit nagyra értékelek. Oké, vannak dolgok, amiket levágsz az elején, de a rohangálás közben semmiben sem lehetsz biztos. Ha még nem láttad, egy könnyed délutánon veresd be, aztán este gyerünk piálni a haverokkal! Figyelem, whiskyből csak duplát! Végül álljon itt kedvenc jelenetem, üdv.

Csak belinkelni tudom, mert digitális rendőrállamban élünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.