Vidám ébredés, nagy lendülettel elhúzom a függönyt, szakad a hó. Ez úgy esett, mint egy gyomorszájon vágás. Még távolabb kerültünk az áhított tavasztól. Nem akarom elkiabálni, de Ívi mintha jobban lenne, szorítsatok neki! Viszont nekem cserébe tegnap bedurrant a fülem, ami nem olyan jó, pláne ha napi nyolc órát fülest kell használnom. Most momentán nem fáj, de ellépek dokihoz, mert ilyennel nem szabad játszani, meg ha már kiír elugrok fogorvoshoz is ma vagy holnap, na az még egy kemény menet lesz. Talán írok róla egy olyat, mint amilyet a fűtésről meg a világításról a fürdőben. Igen, jól sejtitek, visszatért az életkedvem a rossz idő és a fájdalmak ellenére. Talán az ötnapos hétvégével állhat összefüggésben?
A szombati program egy üveg spéci whisky lesz néhány ismerőssel, vasárnap pedig előzetes tervek alapján irány a Ludwig Múzeum. Beleestünk abba a csapdába, hogy azért nem mentünk múzeumokba, mert bármikor mehetünk. Ennek most vége!
A héten megnéztük A Bombák Földjén című, most már Oscar-díjas filmet. Az, hogy megnyerte az Oscart, nagyon jól mutatja, hogy mennyire fos filmek voltak az idén. Azt nem értem, hogy Az Út miért nem kapott jelölést, legalább adaptációban? Nekem nagyon nem mérvadó az Oscar, érzem mögötte az üzleti érdekeket. Mondjuk ha az Avatar nyert volna, akkor azt a minimális ?megbecsülést? is elvesztette volna a szememben. A Bombákról annyit, hogy nem rossz film, csak… semmilyen. Csak az utolsó tíz perc érdekes, mikor otthon van a főszereplő. Azért nézzétek meg, egynek elmegy.
Szorítsatok az egészségünknek!

Elfelejtettem valami. Na, majd legközelebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.