Mielőtt elment a net, láttam Lenny Kravitzot a 6-os villamoson. Tutira ő volt az! Nem ismerem a számait, meg semmi, ez nálam nagyon kimaradt, de most azért megnéztem egy klippet a YouTube-on. Két dologra jöttem rá. Először is nem vesztettem sokat azzal, hogy ez a zene nem az életem része, másodszor pedig tényleg a kibaszott Lenny Kravitz volt a kibaszott 6-os villamoson!
Ugrom a témát. Berakok végre egy ki Queens Of The Stone Age-t. Hogy mi történt a napokban? Elmentünk az állásinterjúra. Nem mondom, hogy nincs esélyünk, de nem hiszem, hogy felvesznek. Annyira nem is biztos, hogy jó lenne, mert egy űberTóbiás könyvtárigazgatóval kéne dolgozni. Nem is egy könyvtárigazgató, hanem ő A KÖNYVTÁRIGAZGATÓ! Szemüveg, kardigán, kimért beszéd. Basszus, így visszagondolva tényleg nagyon könyvtáros volt. Talán túlságosan is. Lehet, hogy nem is volt igazi, hanem valami kandikamera felvételen vettünk részt, ahol nagyon elbaszták a poént. Lényeg a lényeg, ott voltunk.  Az a meglepő, hogy nem izgultam úgy, mint egy vizsgánál, pedig ennek tétje is volt.
Behívtak holnapra egy másik helyre, amit Ívi már megjárt. Az egy négyfordulós cucc, és ha bent vagyok, akkor kapok egy kiképzést. Átlagemberként megyek be, és biztosítási ügynökként jövök ki. Kemény. Igazából nem ügynök, hanem szerződés-kötő-ember. Nem annyira aljadék munka, az a lényeg. Ja, ez az, amivel kapcsolatban Ív idegenkedett. Én viszont emelt fővel elvállalom, már ha megfelelek.
Most jut eszembe, többen kérdezték, mi az a "tezaurus power". Jó, igazából egy ember kérdezte, de azért leírom. A tezeurusz magában egy könyvtáros poén. Szarul hangzik, mi? Ez van. Nem magyarázom el, mert akkor csak szarabb lenne.
Lassan három hete vagyunk itt, már van pár meglátásom ezzel a Budapestnek nevezett kócerájjal kapcsolatban. Ebből a kincseskamrából jöjjön egy szösszenet, a többit még hagyom, hadd érlelődjenek.

Budapest - az őrültek fővárosa?

Nem azt mondom, hogy itt mindenki megzakkant, vagy már rajta van az úton, pedig az is érthető lenne. Csupán arról van szó, hogy napi átlag két őrültet látunk. És ezek nem a haverom annyira őrült, hogy kiönt egy pohár vodkanarit az utcán, vagy bebassza a kulcsait a bokorba őrült (aki magára érti, az értse, mert róla van szó). Ezek az ül a padkán és üvöltözik, ül a padon és azt üvöltözi, hogy: "ezért dolgoztunk?" meg a buszmegállóban jedi-erővel próbálja magához rántani az utazótáskáját (lehet, hogy nem is az övé) őrültek. Ja, van még a zebránál piros közben énekelő-táncoló őrült is. Ő az egyik kedvencem, ő legalább vidám. Ők csak a látványos őrültek. Nagyon sokan beszélnek magukban, és nem, nem headsettel tolják! Vajon csak azért látok sok őrültet, mert sok embert látok?  Ez ilyen nagy számok törvénye alapján-dolog? Vagy a nagyváros egyenlő nagystressz?
Meglátásokat kommentbe kéri az igazgatóság!

Zárásként annyit, hogy Ívi hazamegy hétvégére, mert az otthoniak hiányolják, meg lesz valami party is. Én nem megyek vele, mert nem merek, meg így talán végre összefuthatok a tesómmal. Szóval vagy nagyon izgalmas hétvégém lesz, vagy nagyon semmilyen hétvégém lesz, majd meglátom és megosztom.

Tényleg nem jut eszembe semmi frappáns a végére. PONT (nah, ez olyan gyenge, hogy a szavazásba sem kerül be)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.