A napokban hazafele jövet láttam egy kis bisztrót nagy kirakattal. A kirakatban, közvetlenül az ajtó mellett ült egy lány és olvasott. Egyenes háttal, tökéletes tartással, nem is nézett ki rosszul. Az jutott eszembe, hogy milyen zavaró lehet a bejárat mellett ülni. Az emberek jönnek-mennek, zörög az ajtó, bejön a zaj. Hogy bír így olvasni? Aztán rájöttem, hogy valószínűleg az olvasás csak második. Lehet, hogy vár valakit? Nem, mert a bejárati helynél csak egy szék van. Majd átül, ha megjön az ismerőse? Akkor miért nem ült rögtön több férőhelyes asztalhoz? Nehogy elvétse szem elől? Azért nem akkora az a hely. Talán ott jó a fény! De odébb is van kirakat melletti, fényes hely. Akkor miért? Aztán rájöttem. – Babám, te kitetted magad a kirakatba, hátha valaki ránéz az árcéduládra!
És ezek a gondolatok nagyon gyorsan pörögtek végig a fejemben. Meg az is, hogyha úgy vesszük, nem hülye, mert megakadt rajta a tekintetem.
A villamosom továbbment és eszembe jutott a Sherlockozás. Ezt a játékot még ősszel találtam ki. Arról szól, hogy ránézel egy vadidegenre és a viselkedése, környezete, öltözéke és a többi alapján megpróbálsz minél többet kikövetkeztetni róla. Nagyon jó móka tömegközlekedésen vagy kocsmában, ha kezd alábbhagyni a társalgás. Kiegészítő szabály, hogy minél rövidebb idő alatt kell következtetned, mert ha a metrón sokáig bámulsz egy üzletembert és méregeted, mint egy darab húst… nos, az kellemetlen helyzeteket szülhet.
A Diófa Borozóban tettem szert egyik sikerélményemre ezzel kapcsolatban. Lementünk egyszer inni és a mellettünk levő asztalnál volt egy a miénkhez hasonló társaság. Volt egy nagydarab srác is a fiatal (kislány?) barátnőjével. A srác amolyan barátságos óriás, Jámbor Bence típus volt. A barátnője nem volt nagy szám, de hozzá képest nagyságrendekkel jobban nézett ki. Egyszerűen nem értettük, hogyan lehetnek együtt. Lehet, hogy az igaz szerelem, meg a lelki társak? Ezt inkább hagyjuk meg a Disney-szakkörre. De akkor mi a titok? Aztán rájöttem. Sőt, kiSherlockoztam. Bár így utólag nem volt nagy kihívás. Annyi, hogy az emberünk csak üdítőt iszogatott, miközben mindenki más keményen vedelt. Ergo autó. Pedig egyáltalán nem tűnt annak a „verdás faszinak”.
De hogyan bizonyosodtunk meg az igazunkról? Sehogy. Nem kellett. Elöntött minket a kétes tudás felületes mámora. Megnyugodtunk és visszafordulhattunk sokkal fontosabb teendőinkhez. Pedig lehetett volna még ezer magyarázat. Mi van, ha a nagydarab srác gyógyszereket szedett, azért nem ivott. Vagy simán nem volt kedve? A barátnője meg tényleg a humoráért szereti. Ez fennállhat. És akkor el is érkeztünk ahhoz a részhez, hogy miért faszság az összes Sherlock Holmes könyv, amire Terry Pratchett mester is kitért az Agyaglábakban. Hiszen mindig van másik magyarázat. De ettől a játék még nagyon élvezetes. Fel is veszem gyorsan a nagyvárosi sportok közé a BKV Surfing és lehugyálás mellé.