Én baszottul szeretek olvasni. Jobban szeretek olvasni, mint utazni például. Az utazás rengeteg-rengeteg szarakodással jár. Ha utazunk, akkor is az a lényeg, hogy közben mit olvasok. Tudom, közhely, de amikor olvasok, akkor olyan, mintha tényleg ott lennék. Egy űrhajón, egy meg nem történt középkorban vagy a mexikói határnál. És ezekre a helyekre a rengeteg szarakodás nélkül juthatok el.
Volt, hogy hangosan felnevettem a vonaton olvasás közben. Volt, hogy megkönnyeztem egy-egy szereplőt. Vagy letettem a könyvet, mert egy picit sok volt a lelkemnek, hogy aztán tíz perc múlva újra felvegyem és tovább olvassam.
Az egyik dolog, amit legjobban bánok életemben, hogy nem kezdtem el korábban olvasni. (A másik, hogy anno nem vettem rengeteg bitCoint.)
Hogy hogyan szoktam rá az olvasásra? Na, a magyar oktatásnak semmi szerepe nem volt ebben. Az történt, hogy a kezembe került egy olyan könyv, ami érdekelt.(Neil Gaiman: Sosehol) Ennyi elég.

Mert nekünk is azt mondták, hogy kötelező ezt meg azt elolvasni. Csupa olyan dolgot, ami egy kiskamaszt a világon legkevésbé érdekel. Azért, mert „egy magyar diáknak ezeket illik ismernie!”, meg „ezek a kötelező olvasmányok” vagy „ezek nélkül nem fog boldogulni a világban”. Lófaszt.
Egyszer hallottam egy beszélgetést, hogy a diákok régen imádták a Kincskereső kisködmönt. Aztán a következő generáció becsülettel elolvasta, de semmi extra. Ma meg már szenvednek miatta/gyűlölik és hogy ez milyen szomorú. Szerintem is szomorú. Nem az, hogy gyűlölik, hanem az, hogy még mindig ezt kell olvasniuk a gyerekeknek. Nem vitatom, minőségi szöveg, jól megírt, tanulságos történetek. De gondoljunk már bele, egy mai diák hogy tud azonosulni a szereplőkkel, hogyan élje bele magát a helyzetekbe? A mai világunkhoz közelebb áll egy marsi kolónián játszódó történet, mint a huszadik század eleji Magyarország. Már a címe is. A gyerekek azt kérdezik, hogy mi a faszom az a ködmön? Egyfajta kabát, amit régen faluhelyen hordtak. Aha, oké, értem, ködmön. De ezt miért is kell tudni? Hogyan hasznosítom én ezt a jövőben?
Halott szavakat, szokásokat, fogalmakat, tárgyakat, eljárásokat magoltatnak a gyerekekkel, akiknek fontosabb dolgokat kéne tanulniuk. Például önálló, analitikus gondolkodás, hatékony tanulás, időbeosztás, satöbbi. De nem, mi ködmönözünk, meg kredencezünk, meg szelencézünk, meg sifonérozunk, meg stelázsizunk. Vályogból rakjuk a falat, patkoljuk a lovakat, befizetjük a tizedet, megbotozzuk a jobbágyokat. (Itt álljunk meg, nem azt ítélem el, ha valakinek nagy a szókincse. De ha egy diák szeret olvasni, sokat olvas, akkor megtanulja a fentieket is. Szórakozva, bónuszként, nem kötelességből, stresszelve, magolva.)
Az irodalomnak szerintem is az lenne a legfőbb feladata, hogy megszerettesse az olvasást. Ha szeret olvasni a gyerek, onnan minden van. Ha valaki kiolvasta a Gyűrűk urát, vagy a Harry Pottert, az nem retten vissza egy három oldalas történelem leckétől, vagy egy 4 oldalas földrajz tananyagtól. Ha viszont gyűlöl olvasni, csak azt látja, „milyen sokat kell olvasni, Jézusom, hány oldalas ez”. És ha át is rágja magát rajta, a megértéstől nagyon messze van.
Viszont ha szeret olvasni, már az Egri csillagokban sem akadályt lát, hanem lehetőséget. Talán jó lesz, csak szaros 500 oldal. Az megvan 3 nap alatt.

Szóval választhassák ki a kölykök, mit akarnak olvasni. Aztán ha rákaptak, jöhetnek a kötelezők.
Hagyjuk a Kőszívű ember fiai – „Az olyan jóóó” (igen, biztos a legjobb volt. 50 éve.) és a Harry Potter – „Az hülyeség” (nem olvastad, nem tudod) érveléseket.

Olvasson a gyerek! A többi már nem számít! Jöjjön Gaiman, Tolkien, Barker, akár King, Hackett, Herbert, Moskát, Kleinheincz, Pratchett, Csurgó, Vonnegut, Adams, Bradbury, bármi, ami a fülszöveg alapján érdekli! És utána már jók leszünk.

Jól kidühöngtem magam, Maja-hírek jönnek:
- Ma hét hónapos! Juhú!
- Várjuk a hatodik fogat.
- Megvan a gyereknevelés második szabálya. A nehezebb úton tanultam meg: Ne emeld túl magasra, mert simán torkon rúg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.