Ültem, gondolkoztam, következtettem és úgy érzem, eljutottam valahova. És ez jó érzés. Mint amikor egy kirakóst fejezel be, vagy amikor sudokuzol. Eleinte lassan mennek a dolgok és ha megvannak a szélek, akkor is vannak még buktatók, de végük kész a kép, minden kocka teli van  számokkal, te pedig hátradőlsz és csak nézed munkád gyümölcsét. És valami kis béke tölt el. Ilyen lehet a megvilágosodás. Egy mini megvilágosodás. A megvilágosodás 0,00003%-a. Vagy esetleg ilyen lehet hívőnek lenni? Témánál vagyunk.

Az egész Stephen King: Borzalmak Városa című könyvével kezdődött. Vámpír történet. Abból az időből, amikor a vámpírok még vért szívtak, nem faszokat. Tehát a jóemberek szembeszállnak az ősöreg vérszívóval, aki éppen Mr. Barlow néven fut. A kereszt, szenteltvíz páros elég jól lestrapálja Mr. Barlowt és szolgáit is.
Miután a szereplők elfogadják az elfogadhatatlant, miszerint vámpírok léteznek, már nem akadnak meg az éles fénnyel felragyogó feszületek láttán. Ekkor, ahogy beleéltem magam a könyvbe, az alábbi gondolat jött elő: Ha vannak vámpírok és a feszület megállítja, akkor kell lennie Istennek is! Akkor van mennyország, pokol, stb.
De! Mr. Barlow nagyon öreg. Már akkor benne volt a halál-üzletben, amikor a keresztény egyház még csak az ács fiának délutáni szandálos klubja volt. Az egyház előtt nem volt feszület. Akkor hogy védekeztek a vámpírok ellen? Isten akkor miért nem védte meg az emberiséget? Mert nem védte meg, ahogy most sem teszi. Az egyik beszélgetés során a Mester sámánnak szólítja a papot. Régen a sámán töltötte be a pap szerepét. Akkor nem feszülettel harcoltak, hanem valószínűleg faragott csontokkal, varázsitalokkal, testfestésekkel és nem vámpírnak nevezett lények ellen, hanem gonosz szellemekkel küzdöttek. Esetleg régen a régi istenek védték meg az embereket, most pedig az Isten? Jó megoldás lehet, de nagyon nem illeszkedik a keresztény mitológiába és a teremtésmítoszba, márpedig ha Isten létezik, akkor annak is valósnak kell lennie. Szóval ez itt zsákutca.

Viszont rájöttem a megoldásra. A hit a lényeg. Az emberiség kollektív hite. Hogy mibe vetik a bizalmukat. Anno a sámánokban és a totemállatokban hittek, most Istenben. Tehát nem létezik Isten, csak maga a hit.
És pont egy ilyen hitváltás határán vagyunk. Az egyház már nem az, mint régen volt. Callahan atya például sajnálkozva fejti ki, hogy az előző évszázadban jelentősen megváltozott az ördög-kép, hála Freudnak. Már nem a patás szarvas vasvillás lény jut eszünkbe a gonosz hallatán, hanem az emberben lakó, pedofil, drogdíler, állatkínzó, feleségverő, bomba gyáros, terrorista ördög.

„Az egyház most vette le régi kuruzslóbőrét, és társadalmilag aktív és társadalmilag tudatos testben bukkant fel újra… Mintha az egyház azt mondaná, hogy nem, Isten nem halt meg, csak egy kissé szenilis lett.”

De ha már váltás, akkor mire? Ha engem kérdeztek, én azt mondom, hogy technológia és tudomány. A könyvben például vámpírharapás után Dr. Jimmy Cody elkerülte az átváltozást egy adag fertőtlenítőnek és egy tetanusznak köszönhetően. Biztos vagyok benne, hogy ez a középkorban nem működött volna. Ha van fertőtlenítő meg tetanusz, akkor sem. Ez azért működött, mert Dr. Cody nagyon be volt szarva és ahhoz nyúlt, amit ismert, amit megtanult, aminek az imáit elmormolta éjjelente a sötét szobában egy kislámpa fényénél vizsgára készülve. Amiben hitt, meg még rajta kívül pár millióan (milliárdan?).
Ezek után, ha megkérdezik, hiszek-e istenben, azt válaszolom:
Nem. Én a hitben hiszek.
És amikor ezeket végiggondoltam, pláne most, hogy leírtam, arra jutottam, hogy ez így van. Mármint ha fenntartás nélkül elhiszem azt, amit egy könyvben írtak és sziklaszilárd tényként kezelem azt. De az ostobaság lenne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.