A galambok valami fantasztikusak! Imádom őket, erre talán már utaltam is párszor. És végre rájöttem, hogy mi lehet ennek az oka. Ezek a kis élőlények annyira hozzászoktak az emberekhez, hogy szinte a lábaink között totyognak. Pipiznek, csipegetnek, nézelődnek, udvarolnak. Annyira köztünk élnek, mint vidéken a csirkék. Ők a városok csirkéi. Most már csak arra kéne rájönni, hogy miért imádom a csirkéket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.