Munka után sörözés, először a Mikszáth Téren, majd az Andersenben (mert ott lehet vizelni… a véce.
Söröztünk erőből, néhány rövid is legurult. Sajnos pár dologra nem emlékszek. Az ilyen néha nagyon zavaró tud lenni. Na, ebben a pillanatban ugrott be, hogy egy csokis-mézes puszedlit atomjaira zúztunk az asztalon és épp ott állt mellettünk egy pohárszedő. Pont a legbensőségesebb pillanatban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.