Volt egy nagyadag üdülési csekkünk, amit el kellett vernünk, mert van lejárata. Nagy részétől sikerült megszabadulnunk az élményfürdőben. Ott is kajáltunk. Hazafele Ív mondta a buszon, hogy úgy ettünk, hogy nem néztük meg semminek az árát. Gondolkoztam egy picit és rájöttem, hogy tényleg! Most sem tudom megmondani semminek az árát. Minél ritkábban történik az emberrel ilyesmi, annál jobb érzés, amikor egyszer-egyszer úgy hozza a sors.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.