Először a legutóbbi bejegyzéssel kapcsolatban élnék egy korrigálással. Nem húztam le tökös csávó módjára a maradék fröccsöt, nem gyűrtem össze a poharat és nem dobtam le. Ha jól emlékszem az érdemi kommunikáció során végig a kezemben volt az ital, hogy abból merítsek…

Az egyik komment megihletett, úgyhogy leírom, milyen volt a majdnem bunyó és hogy milyen lett volna, ha igazi bunyó kerekedik belőle. (Annyit segítek, hogy ütés helyett egy atyai jótanács volt, miszerint: „Ne locsolj többet” Mélyenszántó, magvas gondolat.  …

Ennyire nem ütöttem ki magam, hogy csak mostanra jöttem rendbe (igaz, volt baj) csak azért nem írtam, mert az idő, mindig az a kibaszott idő. Nem lenne vele semmi baj, ha lenne. Olyan ez, mint a pénz. Van egy hülye barátom aki mindig azt mondta - ha menni akartunk például valami…