Igen, mint ahogy kedves KiberBaszó is írta, hazalátogatott a messzi angolhonból. Vele futottunk össze pénteken az Akácfában, ahol saját szemmel is megbizonyosodtam a legendáról, miszerint a hátsó pultnál nem más csapol, mint Csollány Szilveszter. Erre a hírre sokan felkapják a fejüket, hogy: „Miaf? Ennyire lecsúszott?” Satöbbi, de annyira azért nem meglepő forulat. Néhány aranyéremből nem lehet egy egész életen át megélni, és heti hatvan óra edzés mellett nagyon végzettségre sem tud szert tenni az ember. Néhány jughurtreklám még becsúszik, de még így sincs kint a szarból. Igazából engem annyira nem érdekel a dolog, amíg nem kerül több víz a korsómba a mostaninál. Az iszogatásban velünk tartott még dániai emberünk, aki idő előtt hazatért viszont rég láttuk illetve angliai barátunk egyik WoWos haverja. Igen, elég sokat dumáltunk arról, hogy a wow menyire gyökérség/nem gyökérség. Végül szerintem kiegyeztünk egy döntetlenben, és ez velem szemben nagy eredmény. Gratulálok. Ajánlottak még egy blogot is, nekem annyira nem jött be, mert minden egyes felreppentett téma iránt hatalmas közönnyel vagyok, de azért akit érdekelhet azt... érdekelheti: BE8
Ezt követően hazaértünk kettőkor, majd ötkor keltünk. Mármint hajnalban. Három óra alvással magunk mögött elutaztunk Tótkomlósra, brutális kajálásban résesültünk, vasárnap vissza és akkor le is tudtuk a hétvégét. Most vanak bizonyos momentumai a hétnek, amit így inkább nem osztanék meg veletek, mert nem érzem magam biztonságban. Hosszú.